Zsidó emlékezés

Délután a taliándörögdi temetőben jártam, ahol a zsidó temetőnél megemlékezést tartottak. Elvileg háromkor kellett volna kezdődnie, de mint minden program a Völgyben, ez is késett. És a késés mellett még félő volt, hogy el is marad, mert szabad ég alatt rendezték meg a programot, és elkezdett esni az eső. Végül negyedórás csúszással megkezdődött a szertartás. Az elején és a végén héberül énekelt egy férfi, és mivel én nem beszélem a nyelvet, nem sokat értettem belőle. Aztán elkezdték magyarázni, hogy mi is történt 1944-ben, mikor Hitler deportáltatta a zsidókat a munkatáborokba. Mindez azért történt, mert Hitler szerint minden rossznak a zsidók, valamint a romák az okozói, és szerinte csak a szőke, kék szemű úgynevezett árják a tökéletes emberek, és gyakorlatilag csak nekik szabadna élniük. Hitler fajgyűlölő nézetei miatt több millió ártatlan embernek kellett könyörtelenül meghalnia.
A második világháború alatt a zsidók teljes elnyomásban éltek, már akinek lehetősége volt az életre, mert például kötelezték őket a sárga csillag viselésére. Aki élt, végig bujkált, és aki bújtatta őket, ugyanolyan „bűnös” volt, mint a zsidók.
Mindezek szerepeltek a rabbik előadásában, és tartottak megemlékezést is azokról az emberekről, akik ott vannak eltemetve. A zsidók, mióta kiszabadultak a gettókból, a háború óta szétszórva élnek a világon. De sajnos a faji előítéletek nem szűntek meg, a majd hatvan évvel ezelőtti második világháború annyira felszította az emberek gyűlöletét, hogy az a mai napig sem tűnt el teljesen.
Furcsa érzés volt, hogy belecsöppentem egy másik kultúrába, ahol az emberek felveszik a sapkát, nem pedig le, és a temetőbe való belépésükkor egy követ vettek el egy kosárból, ahelyett, hogy elhelyezték volna. Mindenesetre örülök annak, hogy megismerkedhettem egy másik kultúrkörrel, még akkor is, ha mindez egy ilyen szomorú dolog kapcsán történt.