Erdély arcai - hagyományőrző bemutató Nagyvázsonyban

Erdély arcai - ez volt a címe annak az előadássorozatnak, amit ma Nagyvázsonyban a Városi domb színpadán láttam. A fellépők erdélyi származású népdalokat, balladákat, és néptáncokat adtak elő. Elsők között egy csupa kisgyerekből álló néptánccsoport lépett fel, akik zene nélkül énekelve és táncolva szórakoztatták a közönséget. Kicsit érdekes volt ezt látni és hallani, mert az akusztika úgy mondott csődöt, ahogy azt a színpadon egy puszta közepébe rakták, tehát körülbelül semmit sem lehetett hallani a kislányok és kisfiúk vidám énekéből, akik pedig megpróbáltak mindent beleadva, torkukszakadtából énekelni. Szerintem ők mindent megtettek, de a nagy szélben a hang elszállt, a nézők túl messze ültek a színpadtól, a szervezők és hangmérnökök pedig nem nagyon tudták kihangosítani a gyerekek nótáit. Végül így is élvezhető volt az előadásuk, mert nagyon jól táncoltak, és úgy tűnt, nekik is örömet szerez a saját tánctudásuk.
A következőkben felléptek erdélyi dalokat éneklő fiatal, illetve középkorú énekesek, idősebb gyerekekből vagy felnőttekből álló tánckarok, népzenészek és versmondók is. Az előadások között voltak székely, háromszéki és Erdély minden területéről hozott páros, botos és körtáncok is. Az énekesek erdélyi népdalcsokrokat adtak elő, katonadalokat és népballadákat. A versmondók is Erdélyből származó verseket, balladákat, prózákat és népmeséket adtak elő.
Minden előadás színvonalas volt, érdekesen mutatta be Erdély régi falusi arculatát minden oldalról. A közönség is nagyon élvezte az előadást, minden szám végén nagy ováció fogadta az előadókat. És akinek nem lett volna elég a hagyományőrzésből azzal, hogy másokat néz, az előadás közben és után kézműves foglalkozások és Baranta- (tradicionális magyar harcművészet) előadás várta az érdeklődőket.