EAR

EAR - ez a neve annak a zenei stílusirányzatnak, amit ma Taliándörögdön a katolikus templomban hallottam. Kezdetben még nem tudtam, hogy mire számíthatok, mert még sohasem hallottam ilyen zenét. A színpadon egy cimbalom, és egy álló ember magasságához igazított kottatartó volt, és ez elég átlagos volt ahhoz, hogy azt higgyem, ez is egy normális komolyzenei koncert lesz. A felkonferáló beszéde után sem tudtam nagyon beazonosítani a zene típusát, de egy kicsit megijedtem akkor, amikor bejelentették, hogy a hangmérnöknek milyen fontos szerepe lesz az előadás folyamán. (Az EAR egyébként egy rövidítés, jelentése: Electroacustic research - elektroakusztikus kutatás.) Amint elkezdődött a zene, megértettem, hogy miről is van szó. A zene, amit hallhattunk, egy élőzenész szólójából, és egy előrekevert „hangkavalkádból” állt (hegedűn játszott Mérey Anna, cimbalmon Szakály Ágnes). Ez a zene egy modern irányzat, ami a hangszerek, az elektronika, az akusztika keresésére alapszik. Ebben a bizonyos „hangkavalkádban” nagyon érdekes dolgok voltak, nem csak szimpla zene volt. Akadtak benne a telefoncsörgéstől az atombomba-támadás hangjain keresztül a teljesen eltorzított emberi beszédig mindenféle hangnak nevezhető zörejek. Nem merném azt mondani, hogy szörnyű volt, mert ebben a témában nem vagyok teljesen otthon, inkább azt mondom, hogy másfél órán keresztül ezt hallgatni már kicsit túlment a tűrőképességem határain.
A hozzánemértő közönség nagy része már az első szám után kisompolygott az előadásról, míg a másik fele a lényeget próbálva megérteni bennmaradt, talán nekik még élvezhető is volt a zenedarab. A rajongók persze tejesen átszellemülten, csukott szemmel hallgatták végig a szintén teljes átéléssel játszó, ide-oda dülöngélő hegedűst.
Szerintem az ember élete során rengeteg furcsa dologgal találkozik, nincs olyan ember, akinek ne lehetne újat mutatni. Ez a zene számomra pont egy ilyen érdekes dolog volt. Hallgassátok meg, és döntsétek el ti is!