A Nap, a Hold és a Csillag elrablása

Egy újabb vásári-népi játéknak lehettünk szem- és fültanúi az Óvodakertben. A készítők most Alexics Rita, Kováts Orsolya és Krausz Gábor voltak. Annyira közönségcentrikus volt az egész, hogy a nézők közül kiszedett gyerekek nélkül nem is működik az előadás. Úgy gondolom, az Óvodakert a legmegfelelőbb hely erre a célra. Le lehet ülni a szép zöld fűbe, de azért padban sincs hiány. A fák ligetszerűen vannak elhelyezve, kitűnőek különböző játékokra, sőt még egy játszótér is van.
Az előadás lényegében három részből állt és ugyanaz volt a lényege. A sablonsztori:
kis királyfi szerelmét elrabolta a sárkány és különböző segítségekkel/segítőkkel legyőzi azt, majd végül összeházasodnak. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az első történetben találós kérdéssel lehetett legyőzni a gonoszt. A másodikban bele kellett fektetni egy teknőbe. A harmadik szörny képes volt átváltozni bármivé, a királyfi rávette, változzon almává, amit aztán persze egyből megevett. És persze a sárkányfejek száma egyenesen arányosan nőtt a történetek sorszámával (1-2-3-fejűek).
A főszereplők gyerekek voltak, a színészek csak segítőnek voltak ott, kivéve a sárkányt. Az ő szeméjét még a mai napig is homály fedi. A csemeték hamar felvették a darab ritmusát, nem is volt velük baj, mintha már előre elpróbálták volna. Persze a részek csúcspontja mindig a házasság volt. Egy komoly ceremóniára is sor került. Volt is pirulás mindkét fél részéről.
Sajnos a sok jó mellett egy-két hibát is említenem kell. Látszott nagyon, hogy a felnőtt szereplők még eléggé kezdők, nem értenek a gyerekekhez. Valószínűleg még gyerekük sincsen. Ez eléggé meglátszott az egészen. Néha látni véltem egy pár csalódott arcot a gyerekek között. De ez nem volt annyira felháborítóan elviselhetetlen. Sőt, csak figyelmes szem szúrhatta ki.
Viszont még pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a játszani akaró csöppségek mind szerepelhettek. Akár egy kis apró szerepben is, de ott voltak.