Szalonna és Bandája

A második völgybéli szombatot a Cimbivölgy egy nagyon pörgős Néptáncesttel ünnepelte meg. Mindenki kőkeményen ropta, a leghúzósabb zenészek játszottak délutántól estig, mélyen az éjszakába. Nem is gondoltam volna, hogy egy ember tudja ilyen gyorsan mozgatni a végtagjait. Ráadásul egyszerre négyet, egymáshoz csapkodva őket… A műsor úgy nézett ki, mint egy kocsmai jelenet. Hat-hét katonakorú srác a színpad közepén, körülöttük összegyűlt minden jelenlévő és figyelte a viadalt. A srácok csatáztak a nézelődő lányok kegyeiért, de úgy, hogy egymáshoz sem értek. Egyre és egyre gyorsabban táncoltak, egyre nehezebb kombinációkat mutattak. Ezzel párhuzamosan a hangulat is iszonyúan nőtt. Már alig lehetett ülve maradni. Kellett, hogy táncoljak, én is velük együtt tapsoljak, mozogjak a ritmussal.
És most képzeljük el ugyanezt, mondjuk kétszáz évvel ezelőttről. Egy kis falusi ivóban.
Akkor most képzeljünk el egy kocsmai jelenetet. Hat-hét katonakorú srác az ideiglenes – padok félretolásából alkotott – táncparkett közepén, körülöttük összegyűlik a falu apraja-nagyja. A srácok csatáznak a holnapi vásárba készülődő lányok kegyeiért. Egyre és egyre gyorsabban táncolnak, egyre nehezebb kombinációkat mutatnak és közben persze a jó kis bor is fogyogat… Ezzel párhuzamosan a hangulat is iszonyúan nő. Már alig lehet ülve maradni. Kell, hogy táncoljak, én is velük együtt tapsoljak, mozogjak a ritmussal. Ugyanazt látjuk, csak talán a díszlet volt különböző.
Fenn tudták tartani ugyanazt a kultúrát sok száz évig. Ebben a mai világban ez főleg egy hatalmas harcnak számít, hiszen a társadalom egyre inkább löki kijjebb a népzenét és a néptáncot. A mai divat azt diktálja, hogy legyél új, ne foglalkozz a régi dolgokkal, csak azzal, hogy legyen márkás cipőd. Ilyenkor érzem azt, hogy ezt a régi kultúrát védenünk kell.
Ez a szórakozási forma közösségépítő, kiválóan alkalmas a másik nem iránti közeledéshez, és ennek köszönhetően a szervezet termel legalább annyi boldogsághormont, mint ha mondjuk tévét néznénk.