Csiki-csuki

Az egész napos zuhogó esőben mindenki egy zárt helyiségű programra szeretett volna menni. A legjobb hely erre a Taliándörögdön található Lőtérszínpad. Van meleg étel, némi sör, és szórakoztató programok, mint például az egész nap tartó malomverseny. Délelőtt még csak néhány ember reggelizett a viszonylag melegnek és száraznak tűnő helyen, de később megérkezett a szokásos tolongás. A malomverseny szervezői tíz malomtáblával érkeztek, ebből délutánra már csak kettő maradt. Úgy látszik, sokaknak tetszett a játék, és szívesen játszanának otthon is. Az egyébként a szabályok szerint fekete és fehér színű bábukat most kavicsokkal és kis termésekkel helyettesítették. A tábla leginkább egy pókhálóhoz hasonlít. Négyzet alakú játékmező, és a rajta levő pöttyöket vonalak kötik össze, amiken a bábuk mozoghatnak, de körönként egy játékos egy pöttyel léphet csak arrébb. A lényeg, hogy ha három bábuval sikerül egymás melletti pöttyökre lépni, akkor le lehet venni egyet az ellenfél bábuiból; ezt hívjuk malomnak. Ez a lépegetés addig tart, amíg valakinek már csak három bábuja marad, mert akkor azokkal oda léphet, ahova akar, de ha már csak két bábuja marad valakinek, az veszít, mert nem tud több malmot csinálni. A hivatalos szabály szerint, ha 15 lépéspár alatt a táblán lévő bábuk száma nem változik, akkor a játék döntetlen. És nemcsak akkor, ha elfogynak a bábui, de ha nem tud hova lépni, akkor is kikap a játékos. Általában ha veszít az ember – ami nagyon könnyű, mert nagyon kell koncentrálni –, dühös lesz és visszavágót követel. Így bárki könnyedén belefeledkezhet a játékba akár órákon át. Többféle tábla létezik, nehézségi szintenként változó, úgyhogy mindenki kedvére válogathat.
Én gyerekkoromban rengeteget játszottam ezzel a játékkal, és anyukám is, és ő is az anyukájával játszott. A malom ókori eredetű, és a középkori diákok játékain keresztül terjedt el.