Neoreneszánsz felolvasóest

Elérkezett a Művészetek Völgye fesztivál második, és egyben utolsó hétvégéje. Az úton számtalan autó tömörül egyetlen, hosszan kígyózó sorba, a járdákon pedig nézelődők ezrei tapossák egymást. Ebben a hangulatban, egy békés kis szigeten, a dörögdi Kúriában rendezték meg a Ködlámpa Irodalmi Kávézó felolvasóestjét. A mai napon a már sokat emlegetett Kelemen-kör tagjai mutatkoztak be ez idelátogató közönségnek. A neoreneszánsz irodalmi csoportosulás két évvel ezelőtt, 2005-ben alakult. Mint ahogy a jelző is mutatja, elsősorban neoreneszánsz hangulatot szeretnének teremteni kéthetente megrendezett estjeiken, de lehetőséget adnak más stílusoknak is a bemutatkozásra. Céljuk az, hogy minél többféle irodalmi világ helyet kapjon a körben, és ezek párbeszédek alapján határozhassák meg egymást. Természetesen nem a korunkat meghatározó korlátoltsággal ütköztetik össze nézeteiket az alkotók. Különféle stílusokat, világokat gyúrnak össze, olvasztanak egybe, hogy ezzel egy igazán egyedi, különleges hangot kölcsönözzenek az irodalmi körben megforduló alkotók munkásságának. Természetesen, mint sok más hasonló kör esetében, „összművészeti” estekre is sor kerül. Ilyenkor a vendégek különböző képzőművészeti alkotásokat láthatnak, és az irodalomhoz valamiképpen kapcsolódó zenét hallgathatnak, ha ellátogatnak a kör estjeinek otthont adó Apacuka kávéházba vagy a Platán étterembe.
Véleményem szerint a mai Ködlámpa-esten hangzottak el a legérdekesebb, és legfelháborítóbb versek. Sok közülük, főleg Payer Imre versei, trágárak és közönségesek voltak, igencsak kevés mondanivalót, ám annál nagyobb témahiányt tükröztek. Borzasztó volt hallani, hogy a magyar irodalom új nemzedéke már ilyen verseket ír, és ezzel a kritikusok tetszését is megnyeri. Azonban, mint mindig, ma is voltak nagyon tehetséges alkotók, akiknek a versei talán kiállják majd az idő próbáját, és évek múlva is találkozhatunk majd neveikkel. Ilyen költő például Tolvaj Zoltán, akinek mély tartalommal bíró, karakteres fogalmazásmódja nagyon megnyerte a közönség tetszését.
Érdekes módon, minden Ködlámpa-estnek van egy különleges, máshoz nem hasonlítható hangulata. A költők és írók izgatottsága a színpadon, hogy vajon a közönség hogyan fogadja a költeményeiket, előadásmódjukat, és a nézőtéren terjengő feszültség, amellyel az újabb és újabb posztmodern versek előadását várják.