guruMenta

Egy nagyobb csoport körben ül a zöld fűben. Hamarosan előkerülnek a dobok, a hegedűk, furulyák, gitárok, harsonák, didgeridoo-k, és egyéb különleges hangszerek. A csoport tagjai nem ismerik egymást, most találkoznak először. Ismeretlenek. A kör közepén sötétedéskor tüzet gyújtanak, majd együtt zenélni kezdenek. Mindenki a saját hangszerén, saját tempójában. Aki pedig hangszer nélkül érkezett, a hangját eresztette ki. Így kell elképzelni a dörögdi óvodaudvaron megrendezett, kellemes összejövetelt, ahol feltétel nélkül bárki zenélni kezdhetett. A programfüzetben mint világzene volt meghirdetve, mely tökéletesen fedte az igazságot. Az ismeretlenek a tűz körül lassan jó ismerősökké váltak, a hangulat kellemesen nyugodt volt.
Az összejövetel szervezői hihetetlenül jó zenészek voltak és a hangulat emeléséhez is értettek. A program nyolc órakor kezdődött, de a társaság még fél tízkor is az udvar füvén üldögélt, zenélt és beszélgetett. Én ugyan nem csatlakoztam a beszélgetéshez, de így is nagyon élveztem a „műsort”.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a szervezők ezen a programon új barátokat szereznek a hozzájuk ellátogatóknak. Hiszen ismerkedni, beszélgetni, új barátokra találni remek dolog. Végül is a barátaink azok, akik egy életen át velünk maradnak, jóban-rosszban mellettünk állnak. Az emberek jönnek és mennek az életünkben, kapcsolataink alakulnak ki, majd tűnnek a semmibe, de egy jó barát örökké megmarad. Még az is megeshet, hogy ma, itt a Művészetek Völgyében, Taliándörögd óvodakertjében, örök barátságok születtek, de ezt én már nem tudhatom.
Amit viszont biztosra veszek, hogy ma este itt mindenki boldog volt, és jól érezte magát. Sőt, talán ez volt a legszebb völgyélményük. Mindenesetre én megint gazdagabb lettem egy élménnyel, és őszintén köszönöm a szervezőknek, hogy megvalósították ezt a kis esti összejövetelt. Most végre újra elhiszem, hogy az emberek képesek barátkozni és szeretni egymást, pedig voltak kételyeim.