Kelemen Kör

Taliándörögdre, a Kúriába, a Ködlámpa Irodalmi Kávézóba látogatott ma a Kelemen Kör néhány tagja, Szappanos Gábor író-műfordító, Boldogh Dezső költő, Tolvaj Zoltán költő-műfordító, a többiek, Payer Imre, aki költő, esszéista, irodalmár, és Novák Valentin, költő és író, aki egyben a Kelemen Kör megalapítója. A társulat nevének története egyszerű; Valentin a zuhany alatt állva egy üveg bor elfogyasztása után egyszercsak végigfuttatott az agyán egy gondolatmenetet; Szabad Kőművesek, Kőművesek, Kőműves Kelemen, és végül a Kelemen Kör. Az írók nem hagyományos verseket írnak; úgynevezett forradalmat indítanak a szokásos versek ellen, egyfajta reformot. Az egyik verssoruk valahogy így hangzott: „…szalmiák, a ruhatár alá az angyal sz*rni jár.” Érdekes. Az egyik versükben a makedónok cselekedeteiről szavaltak.
Az előadás alatt különös kocsmahangulat uralkodott, mindenki kezében sör, cigaretta, fröccs. Még az írók kezében is, sőt többször kihangsúlyozzák, hogy szeretik az alkoholt. Egy kis, vagy éppen nagy mennyiségű szeszesital mindig segít az írásban, soha nem hátráltat. Ezt verseikben is hangoztatják. Körükben igen szigorú hierarchia uralkodik, Valentin a vezető, és több embert nem is szándékoznak bevenni társaságukba. Elmondásuk szerint egy-egy szereplésük alkalmával jó esetben ötven vagy hatvan ember gyűlik össze, de ahogy ők fogalmaznak: ha mindenhol ott vannak, egyszer csak megjegyzik őket.
Ezeket a szabad gondolkodású, és szerintem kissé öntörvényű embereket egy dolog köti össze: legbelül mindannyian művészek a maguk módján. Az életvitelük és gondolkodásuk ellenére őket is elismerhetjük, és el is kell ismernünk. Még ha nem is tetszenek az írásaik, akkor is gondoljunk bele, ugyan kinek lenne mersze kiülni egy színpad közepére, és arról szavalni, hogy mennyire szereti a szeszt, a cigit és hogy mennyire nem jó a mai irodalmi helyzet. Ide reform kell! – mondták.