Hatodik nap - Harmadik (típusú) találkozás

Három. Bűvös, népmesei szám. És ha már irodalom, akkor a Ködlámpa Irodalmi Kávézó. A mai napon harmadjára látogattam el a dörögdi Kúriában megrendezett beszélgetésre és felolvasó-délutánra. A mai előadást a Dokk internetes közösségnek szánták, akik sajnos egy kis gondban voltak azzal, hogy közülük ki is bonyolítsa le a beszélgetést. Az irodalmi témájú előadásoknak mindig van egy moderátora, általában egy külső szemlélő, aki kérdéseket tesz fel az alkotóknak és várja, hogy azok bemutassák neki az adott irodalmi csoportot. Ma azonban baj történt: három dokkos szerkesztő és egy szerző volt jelen. Kínos volt a helyzet, mivel házon belül kellett kritikákat megfogalmazni, és faggatózni arról a szerzőről, akit egyébként nagyon jól ismernek. Hála annak, hogy beleérző képességükből ki tudtak lépni, átvészelték a kezdeti nehézségeket, és megkezdték a rövid, mindössze félórás beszélgetést. Az első napirendi pontjuk az egyetlen megjelent szerző, Haraszti Ágnes volt, aki az elhangzott kérdésekre nem válaszolva felolvasott egy saját verset, Kanál címmel. Rögtön azután, hogy végzett a meglehetősen hosszú költeménnyel, a három moderátor arról kérdezgette, mióta ismeri a Dokkot, hány verset tett fel a honlapra és milyen elbírálásban részesültek ezek. Ő elmondta, hogy már régen megismerkedett a honlappal és a közösséggel, de nem sok idő telt el azóta, hogy a szerzője lett. Ő azok közé a költők közé tartozik, akik nem kritikai felületként használják az oldalt, hanem csak teljes, elkészült írásokat közölnek. Jó dolognak tartja azonban azt, hogy sokan félig kész, befejezetlen műveket tesznek fel, és várják, hogy valaki kritikát mondjon róluk.
Miután megtárgyalták a jó és a rossz vélemény tanulságait, elkezdték a dokkos szerzők műveinek felolvasását. Sok különleges és szép verset hallottam, de csak egy olyan volt, amiről úgy gondoltam, máskor is szívesen elolvasnám, vagy meghallgatnám. E vers szerzője Toroczkai László, a címe pedig: Gyertyák. Az édesanya elvesztéséről szól, meglepően újszerű, torokszorító formában. Meghatott, és gondolkodásra késztetett. Azt hiszem, ez egy vers legfontosabb feladata.
A mai délután kissé furcsán sikerült. Nem találkoztam a megszokott barátságos hangulattal, sem a kedves arcokkal, akiket annyira vártam. Mintha az időjárás is tükrözte volna a hangulatot: hideg lett és én fázni kezdtem. Azonban ahogy Fodor Ákos: Három negatív szó című verse mondja: ,,Nincs semmi baj.”