Tam-tam

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy ütőshangszer, általában csak egy dobfelszerelés, vagy a mára már nagy népszerűségnek örvendő konga, esetleg még a xilofon juthat az eszébe. Nem is gondolunk arra, hogy mennyi különböző fajtája lehet a hangszerek e csoportjának. Mert lehet dobnak hívni akár egy fazekat is vagy egy hordót, amit különböző eszközökkel ütnek, de vannak manapság akkora dobhegyek a színpadokon, hogy az ember alig látszik ki mögüle. A dob minden hangszer elődje, mert már az ókorban, sőt előtte is ezeken játszottak egy-egy szertatás, vagy rituálé aláfestőzenéjeképp. És ma sem elhanyagolható a jelenlétük a zeneművészetben.
Ma Taliándörögdön jártam, ahol különböző konzervatóriumok ütős szakos diákjai léptek fel.
Rengetegféle hangszer volt a teremben, szinte fel sem fértek a színpadra. A zenészek a kedvenc darabjaikat adhatták elő, mindenki egyet vagy kettőt, szépen sorjában. Nagyon érdekes volt, hogy mennyi különböző, érdekes ütőshangszer létezik. Volt ott vibrafon, xilofon, rengeteg kis- és nagydob és persze rengeteg közepes méretű tam-tam dob is. Cintányérok, csörgők, lábdobok, üstdobok, triangulum stb. és persze a hozzájuk tartozó ütők is szép számmal megtalálhatóak voltak. Jó látni, hogy van jövője a komolyzenének is, és nem merül ki a fiatalság érdeklődése a dobszerkók világában, és abban, hogy azt higgyék, hogy a dobot csak ütni kell, és akkor majd egyszer csak jól fog szólni. Meg kell tanulni a használatukat, mint akármelyik más hangszernek.
Ezek a diákok már megtanulták, vagy éppen tanulják még. Sokan voltak, mindegyikük nagyon tehetséges, és a zene, amit játszanak, az fergeteges. Szerintem nagyon érdekes úgy látni egy zenei előadást, hogy nem elfásult felnőttek játsszák, hanem tizen- vagy huszonéves fiatalok, akik abban látják a jövőjüket, hogy magukat és másokat is szórakoztatva elzenélgessenek egész életükben, vagy addig, amíg meg nem unják.