Átszellemülten

Amikor megérkeztem a Teleházhoz, iszonyú nagy tömeg fogadott, mert még nem engedték be az embereket a koncertre. A fél nyolcra kiírt program végül nyolc után kezdődött, de aki felkonferálta az előadókat, szíves elnézésünket kérte a késés miatt. Amikor beléptem a terembe, sötétség fogadott. Teljesen sötét volt, csak pár kisebb lámpa fénye égett. A színpadon hangszereket láthattunk, de mást nem. Kis idő múlva kijött egy férfi, felkonferálta Szalai Pétert és Monori Andrást, akik játszani fognak nekünk. A zenekar csak két emberből állt: volt egy, aki kongázott, vagy valami hasonló, ütős hangszeren játszott és volt egy másik, aki valamilyen fúvós hangszert fújt. Mindkét zenész teljes átéléssel játszott a saját hangszerén. Minden egyes szám után hatalmas ováció és üdvrivalgás volt hallható. Nem sokkal kezdés után, amikor körbenéztem a teremben, feltűnt, hogy telt ház van. Ilyet még nem tapasztaltam idén a Művészetek Völgyében. Ebből is látszik, hogy tényleg sokakat vonzott ez a fajta zene.
A programajánló szerint indiai hangszereken játszottak, mint például: tabla, bansuri és szarangi. A koncert szerintem felejthetetlen volt, ugyanis nagyra becsülöm az olyan embereket, akik ekkora átéléssel és átszellemülten csinálják azt, amit kell nekik, mert ugye manapság már nem feltétlen azt csináljuk, amit szeretünk, hanem amihez értünk. Bár gondolom, ők szeretik is ezt csinálni.
Egyébként érdekes, mert mielőtt bejutottam volna, több fiatal odajött hozzám, hogy tudok-e nekik jegyet adni, szerezni vagy bevinni őket, vagy bármit tenni, csak hogy bejussanak. Emiatt megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyú keresett program volt minden korosztályban.
A koncertnek sajnos hamar vége lett, de minden percét élveztem. Komolyan mondom, hogy ennél érdekesebb programon még nem voltam az idén. Felejthetetlen volt ez az élmény.