Liliomfi

Én még ezelőtt nem ismertem a Liliomfi történetét, de miután most nem voltam képes végignézni, azt hiszem, már nem is érdekel. Általában meg szoktam várni egy előadás végét még akkor is, ha nem tetszik, de sajnos erről muszáj volt kimennem. Lehet, hogy ez nem az ő hibájuk volt egyedül, nekem is lehetnek rossz pillanataim. Ők sajnos pont kifogták ezt az alkalmat, úgyhogy csak kevés jót tudok írni az előadásról. Taliándörögdön voltam, és a Liliomfit láttam, a Makófalvai Kós Károly Népház előadásában.
Várni is kellett vagy negyed órát, míg elkezdődött a színház, és a szereplők is a vártnál rosszabbul játszottak. Legalábbis én úgy gondolom, hogy nem érdemes anélkül beírni egy programfüzetbe egy amatőr színészekkel játszott darabot, hogy ne figyelmeztetnének rá. Mert ha tudjuk, hogy mire számíthatunk, esetleg nem fárasztjuk vele magunkat. Nem volt egészen fair.
Szerintem mindenki érzi, hogy egy nem képzett színészt nem túl jó látni a színpadon, kivéve, ha van valami, ami ellensúlyozza a nemtudását. Itt még ez is hiányzott.
Az esős faluban alig voltak megtartva programok, de a Lőtéren a sátorban zajlott az élet, így a Klastromhoz már csak kevesek jutottak el. De még így sokan figyelték a műsort.
Nem tudom, hogy nekik milyen érzés volt, hogy ötpercenként súgni kellett az amúgy is mesterkélten játszó színészeknek, de nekem nem túl jó.
Sajnos nekem semmi sem tetszett benne. Hamisan énekeltek, nem tudtak magukkal mit kezdeni a színpadon, csavargatták a ruhájukat, ide-oda kapkodták a fejüket, nem törődve azzal, hogy ezek elveszik az egész előadás bármiféle varázsát…
Persze ezt úgy is fel lehet fogni, hogy jó dolog, hogy nem törődnek a közönséggel, mert ha ők élvezik, hogy ezt csinálhatják és még vevő is van rá, akkor miért ne csinálják, és miért ne lépjenek fel mindenhol, ahová csak hívják őket, tanulatlan szöveggel és színészi tehetség nélkül…