A sors kérdései

A Völgy nyolcadik napján Kapolcsot látogattam meg, újra. A falu most is telve volt emberekkel, annak ellenére, hogy az idő ismét elromlott egy kicsit. A Magtártól egészen az evangélikus templomig sétáltam, ahol a mai napra egy közös beszélgetést hirdettek meg, az élet nagy kérdéseiről. A templomba belépve egy kisebb, csendes társaság fogadott. A két padsor között egy szimpatikus középkorú férfi a mikrofonját próbálgatta. Mint kiderült, ő volt a beszélgetés vezetője. Csöndben leültem hátul, és vártam a beszélgetés kezdetét. Nem telt el sok idő és a templom kapuját bezárták.
A férfi egy rövid filmrészlettel kezdte a beszélgetést. A filmrészletben egy francia nevelőintézet életébe tekinthettünk be. A vetítés befejeztével a férfi az emberi sorsról tett fel kérdéseket a közönségnek, mint például: vajon miért volt az a sorsa a főszereplő kisfiúnak, hogy egy „gyermekbörtönben” nőjön fel? Tehát mitől függ, hogy az ember szegény vagy gazdag családba születik? Erre ugyan nem kaptunk választ, de sokat gondolkoztunk rajta. A hallgatók lassan-lassan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, és megosztották velünk véleményüket.
Egy nő például elmesélte, hogy egy statisztikában azt olvasta, hogy száz bűnözőben mindössze egy közös jellemzőt találtak, mégpedig azt, hogy egyik sem találkozott az apjával. Egy másik résztvevő arról beszélt nekünk, hogy szerinte egy gazdag családban felnövekvő embernek sokkal több lehetőség jut az életben, mint annak, aki szegény családból származik. Hiszen a gazdag előtt már minden kapu nyitva áll, a szegénynek viszont még ki kell nyitnia ezeket a kapukat, és még akkor sem biztos, hogy boldogul az életben.
Bevallom, ezeken én is sokat gondolkoztam ott ülve, és nem tudom a válaszokat. A következő kérdés az volt, vajon van-e bármi, ami meghatározza a sorsunkat. Vajon Bachnak például meg volt írva, hogy nagy zenész lesz? Vagy csupán a szerencse kedvezett neki, hiszen a tehetsége megvolt hozzá. Ezt persze nem tudhatjuk, de érdemes elgondolkozni rajta. Én is megtettem, nem ártott meg…