Fabula Matris - Paraliturgia

A Fabula Matris egy paraliturgikus színdarab. Paraliturgikus, vagyis az egyház hivatalos liturgiája mellett létező, de inkább egy konkrét közösség és irányvonal értelmezési köre alapján kivitelezett, modern, kísérleti formában megalkotott mű. A paraliturgia mint drámai játék ebben az esetben nem az imádság és vallásos ájtatosság szerepét tölti be, hanem kortárs ábrázolásban előjátékot és bevezetést képez a liturgiához, mint az egyház istentiszteletéhez. „Ez a játék az Anyáról és egyik fiáról szól. Ez a fiú nehezen ismeri fel anyját. Ez a fiú mi is lehetnénk. Nem! Ez a fiú mi vagyunk! 'De te fabula narratur!' A mese rólad szól!” – ez olvasható a Művészetek Völgyének honlapján.
Ha valaki ellátogatott augusztus 3-án a vigántpetendi katolikus templomba, az megtekinthetett egy színjátékot, amit Szűz Mária májusi litániájához írtak. Célja megvizsgálni a liturgikus szimbólumokat és a liturgiában szereplő rituális elemeket, hogy ezeknek az elemeknek egy újfajta feldolgozásához, ábrázolásához és megközelítéséhez jusson. Kutatja még a középkori misztérium- és moralitásjátékok modern kifejezési eszközeit is: azt keresik, hogy lehet színházi körülmények között, laikusok számára előadni egy paraliturgiát úgy, hogy érthető legyen. A darabot Radnóti Miklós és Maxim Gorkij szövegeinek felhasználásával írta Punk Mária és Liszkai Tamás, a színpadon pedig a Paraliturgikus Kutatások Műhelyének Grotowski-laborja játssza el.
Az igazság az, hogy a nézők közül szerintem nem sokan értették, mi is zajlik a színpadon, amikor pedig vége lett és a színészek egyszerűen kimentek a teremből, otthagyva a közönségüket, még percekig néma csendben ültek a székeken; ez pedig nem amiatt volt, mert elgondolkodtak volna a hallottakon, inkább, mert nem tudták, tényleg vége van-e a darabnak, és el lehet-e menni. Végül – miután lekapcsolták a lámpákat – elindultak kifelé.