Mese Vigántpetendről

Nagyszerű programokkal várta már eddig is látogatóit az AfrikaVölgy. Ez most sem volt másképpen, Hargitai Ildikó (meseíró, mesélő) mesélt a nagyközönségnek. A mesemondó öt (már nagy) gyermeke miatt kezdett el a mesékkel foglalkozni. Először elveszőben lévő fiataloknak segített ezzel, mostanában pedig nőknek mesél. Véleménye szerint minden mese gyógyító, és eligazítja az embereket. Afrikai mesékkel csak másfél hónapja foglalkozik, amióta az AfrikaVölgy szervezőivel felvette a kapcsolatot. Monostorapátiban, Pulán, Kapolcson és most Vigántpetenden is fellépett, az előadásokat mindenütt megdöbbentő figyelemmel hallgatták a nézők. A programra nem kifejezetten gyerekeket vár, hanem felnőtteket is, mert a mesék mindenkinek szólnak. A közönség kérésére három mese hangzott el, amelyeknek a mondanivalója hasonló volt. Nekem az első történet tetszett a legjobban, aminek a rövid tartalma a következő: van egy férfi, aki egy kis faluban született és a pusztákon, erdőkben, völgyekben, sivatagokon élt. Akárhogy is szeretett volna egy fiút, három felesége közül egyik sem tudott szülni, ezért elvett egy fiatal lányt is, akitől fia született. A fiút nagyszerűen felnevelte, mindenre megtanította, de semmiért sem szeretett volna családot alapítani. Egyszer egy hatalmas fára mászott fel, amelynek a legfelső ágáról a Nap és Hold lányának szerelmes énekét hallotta és abban a pillanatban beleszeretett, de leesett a fáról és majdnem meghalt. Saját vérében feküdt és kilátszottak a csontjai. Az oroszlán vadászat közben rátalált, de nem ölte meg, mert tisztelte a vadászt. Segíteni próbált, de kívánságát, hogy a Nap és a Hold lányát hívja oda hozzá, nem tudta teljesíteni. A sas is hasonlóképpen járt, de a béka tudta a titkot, hogyan tud a Nappal és a Holddal beszélni. Így is lett, a vízhordó csillagokkal feljutott az égboltra és megüzente a fiú kérését. A lány leszállt és megmentette a haldokló vadász életét és közösen éltek tovább a faluban.
„Vannak olyan dolgok, amikért nem kell tennünk semmit, és mégis megkapjuk, de ha már dolgozunk érte és meg szeretnénk szerezni, akkor csak egyszerűen kicsúszik a kezeink közül.”