Száva

Vidáman indultam neki immár harmadszorra a petendi Zöldudvarnak. Virágszőnyeg készítésre igyekeztem, és már így is késésben voltam. Siettem, ahogy tudtam, tömegre számítottam és arra, hogy most már biztosan nem lesz jó helyem. Amikor odaértem, nagy meglepetés várt rám… Sehol senki, elvétve egy-egy ember – hiszen még korán volt, a delet sem ütötte meg az óra. Lihegve megkérdeztem, merre lesz a virágszövés. Furcsa választ kaptam: „Menj be a jurtába, aztán keress egy Anett nevű lányt, ő majd megmondja. Bár nem hiszem, hogy lesz, mert alig vannak, és csak akkor kezdik el, ha meglesz a kellő létszám. Csak utána mennek el virágot gyűjteni…” Itt még nem adtam fel, bemásztam a jurtába, amelynek bejárata legalább 40 centivel lejjebb volt, mint a fejem. Nem sok ember volt, egy nő, aki mereven ült, s bámult a semmibe, egy fiatal fiú, aki egy idősebb hölgy társaságában érkezett, valamint a teát felszolgáló ÖKO-sok. Na itt már elcsüggedtem, inkább ittam egy teát – természetesen adományoztam utána, más néven ez a becsületkassza.

Amikor leültem a kis frissítőmmel, kellemes melegség, nyugalom járt, mintha egy másik világba csöppent volna az ember. Olyan nyugodt volt minden, halk zene szólt, beszélgetések foszlányai, valamint egy hét év körüli kislány erős, éles hangja. Mesét mesélt. „Akkora a szája, mint ez az egész itt – a jurtára céloz -, … ilyen, ilyen lapos feje van…”

- És hol él ez a kígyó? - kérdezte egy vendég.
- Hát, hát Amerikában… - válaszolta.
- Északon vagy délen? – szegezte neki az újabb kérdést.
- Éjszakai, akkor jön elő… - válaszolta ártatlanul.

A lány neve Száva volt. „A Száva eredetű női név, irodalmi névalkotás: Jules Verne Sándor Mátyás című regényének egyik női szereplője.” /forrás: internet, http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1va_%28keresztn%C3%A9v%29/ Nem csoda hát, hogy hétévesen ilyen fantáziadús, izgalmas mesét tudott alkotni nekünk, fiatal korához képest választékos beszéddel.
A kis mese végén Száva intett mindenkit, hogy vigyázzon, mert a vérszomjas hüllők éjszaka, teliholdkor jönnek elő!!!