Ady-dalok

A Malomszigeten tartottak egy érdekes programot. Ady Endre verseit, verseinek tartalmát és életét zenésítették meg. A zenekar állt egy narrátorból, egy gitáros-énekesből, egy fúvósból, egy szintetizátorosból és egy dobosból, aki meglepő módon nő volt! Elhangzott például egy elemzés a Párizsban járt az őszről, melyből megtudtuk, hogy a költő azért hagyta el folyton-folyvást Párizst, hogy mindig visszatérhessen hozzá.
A zenei stílus leginkább arra emlékeztetett, mint amikor folyó beszédet zenésítenek meg, beletuszkolva némi rímmel, mely csak abból áll, amit elloptak az eredeti versből. Egyébként, ha már a stílusnál tartunk, akkor a zenekar stílusa: jazz.
A Mert engem szeretsz című verset például teljesen bedolgozták egy dalba, mint refrén.
Igazából én nem szeretem Ady verseit. Túl egoistának és önzőnek tartottam és tartom ma is. De valahogy egy kicsit talán megéreztem a változás szelét az előadáskor. Egy kicsit talán kezdtem értékelni, ha nem is mint embert, annál inkább, mint költőt. Valamiért talán mégis hasznos volt ez az előadás. Talán több megjelent ember kezdte csodálni ezt az embert mint egy hatalmas költőt.
Sajnálom, hogy nem voltak sokan, mert ez az előadás és talán Ady is megérdemelte volna, ha többen eljönnek. Igazából sokan a hídról és árokból hallgatták a koncertet, mert itt kivételesen nem kértek jegyet a belépőktől. Emiatt az emberek kényelmesen elfértek az elhelyezett padokon. Több üres is volt, és több olyan is volt, amin egy ember feküdt. Az első sorokban még nyomorogtak is. Ha csak egy-két ember is elkezdett azon gondolkodni, amin én, tehát, hogy Ady tényleg nagy költő volt, sőt talán nem is volt annyira beképzelt, mint hittem, akkor már megérte megrendezni ezt a koncertet, vagy előadást. Nem is tudom pontosan, hogy melyik szó találóbb…
Szeretném Ady szavaival zárni a cikket, mely idézetet most azért használok fel, mert talán már sok ember elfeledte, pedig fontos: „Az ember gyönyörű, ha nem olyan, mint más.”