Vitézség

„Jaja, itt vagyok Kapolcson, nagyon klassz...” - suhant el mellettem egy női hang, miközben a kapolcsi Kolibri-völgybe igyekeztem. Ez volt az utolsó utam arra, a Művészetek Völgye immár bezárta kapuit. Búcsúzásképpen a Kolibri fészek egy színdarabot választott. A Naphegy kuckó mesés, bábos előadását – avagy a Mulatságos vitézeket… A színészek zenés, gyermekeknek szóló formában adják elő a János vitézt, a Toldit és a hasonló műveket. Az együttesnek öt állandó tagja van, ebből kettő adta a zenei aláfestést – harmonikával és lanttal –, amíg a másik három szereplő a világot jelentő deszkákon mulattatta a közönséget. Igen érdekes, kézzel készített díszleteik voltak, maszkok, rongyok tömkelege. Volt szerencsém betekinteni a kulisszák mögé – mivel a színpad teljesen nyitott. Mulatságos volt figyelni, amint a színészek fel-le kapkodták magukról a jelmezeket, s fejvesztve rohangáltak a paraván mögött. Nyilván nem volt könnyű, három szereplővel.

Jancsi és Iluska történetét meséli el, a János vitézt. A két fiatal hamar egymásba szeret, ám gondatlanságuk miatt Jancsinak menekülnie kell. Elindul vándorútjára, izgalmas, de veszélyes kalandokba keveredik. 12 rablóval találkozik, majd beáll a seregbe, s Franciaországba készül. Idegen tájakon járt, áthaladtak Tatárországon, Taljánországon, s még a Sötétség országán is. Végül megszerzi a kellő vagyont, majd hazatér, de szomorú hír fogadja, Iluska halott. János vitéz ismét bánattal a szívében bolyong, s eljut Tündérországig, ahol minden szép, s ragyog, csak ő magányos. Egyetlen rózsáját, melyet Iluska sírjáról szakított, a tóba dobta. Azonban ebből a virágból kelt életre újra kedvese. Tündérország lakói olyan szépnek találták őket, hogy birodalmuk királyi párjává választották őket. S boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Arany János Toldiját is ekképpen mesélték el, röviden, tömören, de élvezhetően, hisz a gyermekeknek erre van szükségük. Mi lett volna, ha majdnem kétórás az előadás, valószínűleg minden apróság bőszen szuszogott volna a produkció alatt.