Mesedélután Lázár Ervin történeteivel

Szombat délután a kapolcsi Evangélikus udvarban jártam, ahol kisgyerekeknek olvastak fel Lázár Ervin meséi közül. A programon nem volt túl nagy tömeg, de ez talán betudható annak, hogy az Evangélikus udvar kissé eldugott helyen van, nekem legalábbis minimum három völgymunkást kellett megkérdeznem, mire odataláltam. De az is lehet a kis közönség oka, hogy fújt a szél, és az aggódó anyukák féltették csemetéiket. Lázár Ervin a legnagyobb meseírók közé tartozik, azzal a számtalan fiktív, oktató céllal megírt történetével. Az író 1936-ban született Pesten, de vidéken nevelkedett. Magyar szakos tanárként diplomázott, de végül a meséket választotta. Először nyomtatásban, 1958-ban jelent meg egy novellája a Jelenkor című magazinban. Később az imént említett Jelenkor munkatársa, majd az Élet és Irodalom nevű magazinnál dolgozott. A kilencvenes évek elején még a Magyar Nemzetnél és a Pesti Hírlapnál is dolgozott. Miután nagy tetszést aratott a műveivel, valamint cikkeivel, szabadúszó lett. Felesége Zsuzsa, akitől két lányuk és egy fiuk született. Élete során tömérdek kitüntetést, díjat kapott, mint például József Attila-, valamint Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.
Leghíresebb alkotásai az 1985-ben írt, még ma is népszerű Négyszögletű Kerek Erdő vagy a Berzsián és Dideki. Az utóbbinak egyébként az egyik lánya ihlette a címét. Több művét is megfilmesítették, vagy legalább a rádióban leadták felolvasva, illetve előfordul színházban is egy-egy nagyszerű alkotása.
A közkedvelt író a tavalyi év folyamán halt meg súlyos betegségben, amit az egész ország sajnálhat, mert fantáziadús műveit felnőttek és a kisgyermekek is felettébb élvezték. Ez pedig nyilván amiatt van, hogy nem sablonos történeteket írt, hanem megdolgoztatta a képzelőerejét, és persze az olvasóét is.