Ki az a Pettson?

Ki az a Pettson? Ezen tűnődtem egész nap, egészen addig, ameddig nem találkoztam vele, a Kapolcsi Evangélikus udvarban. „Az öreg Pettson magányosan éldegélt kis vidéki házában. A tyúkjain kívül más társasága nem volt, így néha bizony nagyon egyedül érezte magát. Egyik nap a szomszédja, Andersson néni állított be hozzá, s egy kartondobozt nyújtott át neki, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy Findusz zöldborsó. Amikor azonban az öreg kinyitotta a dobozt, borsó helyett egy apró cicát talált benne. Azonnal a szívébe zárta az apró jószágot, és innentől kezdve a tanyán teljesen megváltozott az élet…”

Így kezdődnek Pettson és Findusz szívmelengető kalandjai. De a mesében sok más állat is feltűnik, akiket a gyerekek azonnal a szívükbe zárnak. A svéd író főhőse kicsit magyaros virtussal várta a gyerekrajongóit, akik nagy kedvvel és örömmel fogadták őt, és cicáját, Finduszt. A tipikus ruházatában érkezett. Nagy szakáll, szemüveg, ing, és egy hatalmas titokzatos bőrönd. A kedves előadó értett a gyerekek nyelvén. Egyik percről a másikra elvarázsolta őket. De nem csak a kölykök úsztak mámorban, a szülők is együtt nevettek csemetéikkel. Azon gondolkodtam, hogy most a felnőttek voltak ennyire gyereklelkűek, vagy az előadó volt ilyen nagy hatással rájuk. A választ kérdésemre akkor találtam meg, amikor én is egyre jobban belefeledkeztem az előadásba. A nagyszerű színészi alakításnak köszönhetően, a műsor teljesen hiteles és autentikus volt. Az igazi Pettson köszönt vissza ránk.
Mivel a völgyből már csak egy nap van hátra, ezért nem mondom, hogy lesz még alkalom megnézni ezt a lehengerlő műsort. De ne felejtse el senki, hogy jövőre is lesz még Völgy, Pettsonnal együtt!