Készítsünk maskarát!

Szerdán a kapolcsi Evangélikus Udvarban jártam a Kolibri Völgy egyik programján. Újfent. Az ott megjelent gyerekek elkészíthették a Bárcsak lennék vagány bárány! című mesekönyv szereplőinek jelmezét és álarcát. „Amint arra a cím is utal, a rövid, négysoros versikék mindegyike egy-egy állat titkos vágyát fogalmazza meg. Ezek az állatok mind ismertek a legkisebbek számára is. A buta szamár okos akar lenni, a piszkos malac finom és előkelő, a csiga pedig villámgyors és így tovább. A szellemes, rímes sorokat kedves, vidám illusztrációk kísérik. A könyv külön érdekessége a kihajtható oldalakban rejlik, melyek a versikék utolsó szavait rejtik. A könyv végén meglepetés várja a kis olvasót. Egy olyan forgatható korong, melynek segítségével saját magát láthatja a különböző állatok bőrébe bújva. Ezzel összhangban az utolsó vers is őt szólítja meg, arra ösztönzi, hogy álmodjon bátran, ne féljen a fantáziáját szabadon engedni, hiszen ő még bármivé válhat…”
Minden gyermek csendben készítgette az álarcokat, melyeket maguk a segítők is felpróbáltak frissiben leellenőrizve, hogy a feltett tartógumi nem szakad-e el. Csinálhattak zsiráf-, kutya- és egyéb állatos maskarákat, de a legtöbben a nyuszit részesítették előnyben. Sokféle, a természetben elő nem forduló színben képzelték el leendő jelmezeiket, s a megvalósítás sem volt kevésbé fantáziadús. Hisz a szervezők ehhez némi juttatás fejében bőven elegendő alapanyagot nyújtottak. A gyerekeknek megadtak minden szükséges egyéb eszközt is: ceruza, olló, toll, és ha valaki külön kérte, akár még origami papírt is beszereztek neki. A szervezők nagyon segítőkészek voltak és ha bárkinek bármi problémája akadt, rögtön segítségére siettek.
Maga a hely nagyon szépen fel volt díszítve és ahogy az ott lévő tábla hirdette: mindennap más-más foglakozást tartanak. Érdemes benézni rájuk.