Népi kultúra a Csigaházban

Népzene hallatszott ki a kapolcsi Csigaház udvaráról, mikor megérkeztem. Megrémültem. Vajon már elkezdődött a program, vagy csak a hangot próbálgatják? Azonban mikor beléptem a kapun, az ijedségem elmúlt. A Cserta Felnőtt Néptáncegyüttes programja még nem kezdődött el, de a tömeg már gyülekezett a színpad előtti kis téren. Nem sokkal azután, hogy az utolsó néző is elfoglalta a helyét, egy fura figura jelent meg a színpadon, aki kissé ittas állapotához képest meglepő szellemességgel konferálta fel a deszkák mellett várakozó táncosokat. A háttérben sárközi népzene hangjai hallatszottak, majd ahogy egyre erősödött, a néptáncegyüttes tagjai elindultak felfelé a színpadra. Egy rövid ugrós után az előadás félbeszakadt, a színpadon ismét megjelent a szellemes bemondó. Felolvasott egy szöveget, amelyet ha jól megjegyeztünk, igencsak nagy szerencsében lehetett részünk: három kérdést tett fel, és helyes megválaszolásukért meglepetés járt. Aki jó memóriával, és gyors reflexekkel rendelkezett, gazdagabb lehetett egy mézzel és sok más finomsággal teli ajándékcsomaggal. A játék után ismét egy rövid előadás következett, amelyet szintén a Cserta Néptáncegyüttes adott elő.
Kalocsai táncokat mutattak be, nem a tájegységhez illő ruhában. A ,,népi zanza” néven emlegetett viseleteket sajnos itt is megcsodálhattuk. A táncosok szatmári blúzt és somogyi szoknyát viseltek, a lábukon pedig kalocsai papucs helyett sötét ünneplőcipőt. Persze ez semmit sem vont le az előadás értékéből, hiszen egy másfél éve alakult együttestől nagy teljesítmény az, hogy ilyen rövid idő alatt meg tudták tanulni, és elő tudták adni a táncokat.
Nekem tetszett a néptáncegyüttes előadása. Bár látszott rajtuk, hogy teljesen amatőrök, nagyon nagyra értékelem azt, hogy felnőtt fejjel, abban a világban, ahol úgymond ,,ciki” a népi kultúra, ilyen táncokat tanulnak és adnak elő. Én nagyon fontosnak tartom a hagyomány ápolását, és a színpadon táncolókon is láttam, hogy ez az ügy számukra sem közömbös.