Aki nem lép egyszerre...

Már évek óta a Művészetek Völgyében fellépnek a Szentesről érkezett Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos diákjai. Mindig színvonalas és érdekes produkciókat láthatunk az előadásukban. Háromféle játék háromféle osztálytól. Én ma a Malomszigeten a legkisebbek drámajátékát láttam, ami a társadalmunkat, az emberi viselkedést figurázta ki. Az első részben láthattuk egy-egy helyzet normális, majd az általában bekövetkező (elég bunkó) lereagálását, mint például :
Egy ember az utcán véletlenül letüsszent valakit.
Első reakció: - Jaj, egészségedre! Nem kérsz egy zsebkendőt?
Második reakció: - Remélem, megdöglesz!
Vagy: Egy terhes nővel találkozik egy ismerőse.
Első reakció: - Jaj de jó, terhes vagy?
- Igen. Már három hónapos. (mosoly)
Második reakció: - Mi van, megint felcsináltak?
- Az oké, csak tudnám, hogy ki volt…
és így tovább…
A darab második felében az ember élete során tapasztalható általános negatív, illetve pozitív hatásai kerültek előtérbe. Érdekes volt hallani azokat a dalokat, szövegrészleteket, amiket a táborhelyünkön mindennap reggeltől estig, egyfolytában hallottam, mivel a szentesi diákok itt táboroznak mellettünk, és mindig próbáltak, így a dalokat már mindenki kívülről tudta. Egyébként a dalok saját átírások voltak, ismert szövegek, de más dallammal. A kedvencem például az „Aki nem lép egyszerre” kezdetű dal a Zalatnay Cini: „Nem vagyok én apáca” dallamára, de ez a két dal hallható volt fordítva is, a „Nem vagyok én apáca” az „Aki nem lép egyszerre” zenéjére.
Így, hogy tudtam, hogy mennyit készültek a darabra, el is vártam valamennyire, hogy jó legyen, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Jól kiformált előadás, éppen megfelelően túljátszott szerepek, érdekes téma, kellemes hangulat és jó közönség tette még élvezetesebbé a darabot. Nagyon jó előadás volt, remélem, hogy máskor, más helyen is találkozhatom velük.