A természetfotózásról

Kapolcs Faluházában fél héttől kezdődött egy vetítés a természetfotókról. A programot követően rögtön ki is lehetett próbálni az előadáson tanultakat egy rövid túra keretében. Az előadó, Vers József elmondta magáról, hogy ő sohasem tanulta a szakmát, tehát amatőr és nem a profik táborába tartozik. Hozzátette azt is, hogy valószínűnek tartja, hogy ülnek a sorok között nála jobb fotósok is, és az előadás bármely részében bárki tehet fel kérdéseket, kijavíthatja és elmondhatja véleményét. A képeit előre sorrendbe állította és felépítette az előadását. A vetítést, ami diafilmről történt a természetfotók közül, a közönség által a legjobban kedvelt tájképekkel kezdte. Szebbnél szebb panorámaképeket is levetített a művész a látogatóknak, amelyek közül voltak olyanok, amit három, négy, öt, sőt hat képből vágott össze. Nem tartja fontosnak, hogy egy kezdő fotóművész a legjobb és legdrágább felszereléssel kezdjen fényképezni, sokkal nagyobb jelentőséggel bír az, hogy „ott kell lenni”. Ez alatt azt értette, hogy fontosabb a megfelelő pillanatban, időjárási helyzetben azon a helyszínen lenni (ahol akár nap mint nap elmegyünk), ahonnan egy remek képet el lehet sütni. Mindezt követően jöttek a növény-, madár-, illetve állatképek. Az alkotó jobban kedveli a makroképeket, mint a tájképeket, ezért a program nagy részében közeli fotókat láthattunk. Különös szokása is van Vers Józsefnek, ugyanis a legtöbb képét mesterséges megvilágításban készíti el, még a természetben is. Láthattunk olyan állatképet, amelyen egy siklón meseszépen csillantak meg a fények, és az árnyékok is ritka módon vetültek a háttérben.
Az előadást nagyon élveztem, és nagyon sajnálom, hogy nem tarthattam Vers Józseffel a rövid túrája alatt, mert egy másik programra kellett ellátogatnom.