Néma vízipók

Nagyon szeretem a meséket. Örök kedvencem a nagysikerű magyar rajzfilm, a Vízipók Csodapók, amely évtizedeken keresztül szerepelt a Magyar Televízió műsorpalettáján. Most a kapolcsi Faluházban adták a remek rajzfilmet. Mikor megtudtam, hogy erről kell írnom, nagyon megörültem, hiszen ezen a mesén nőttem fel, és ki ne szeretné a bájos lila vízipókot és az örökké zsörtölődő keresztes pókot. 13:30. Nagy a tömeg a faluház előtt, majd egyszer csak megnyílnak az ajtók és befárad a tömeg. Nagy sötétség. Az olajzöld függönyök mögött alig préselődik be valami fény. Egy projektor. Valami kivehetetlen kép feltűnik, majd egyre erősebben látni az alakokat. Egy mocsárvidék. És az előadó. Lázasan kutat a papirkái között, és keresi a megfelelő szöveget. Majd elkezdi.
- A mai előadás a rovarok világát mutatja be, a Vízipók Csodapók mese részleteivel kiegészítve.
- Micsoda? - döbbentem meg. Halkan súgtam a mellettem ülő embernek. - Ez a rovarokról fog szólni? De hát én félek tőlük!
Azt vettem észre, hogy a mellettem ülők mocorogni kezdenek, és gonosz tekintettel néznek felém. Inkább csöndben maradtam.
Majd elkezdődött a vetítés. Láttam az embereken, hogy élvezik az előadást. Ezért én is koncentrálni kezdtem. És mennyi érdekes dolgot tudhatott meg az ember… Aki semmit sem tudott a bogarakról, most annyi információt meríthetett, amennyit csak szeretett volna. És, hogy a hangulat oldottabb legyen, a mesét is vetítették. Éljen! Elkezdődött! De hol a hang? Valami halk zörejt hallottam, mivel csak egy egyszerű laptop-hangszórót használtak. A nézőknek láthatóan nem nagyon imponált a hangerősség. Lassan szállingózni kezdtek az emberek a teremből. A sok mocorgástól már nem lehetett hallani a mesét. Így a locsi-fecsi Vízipók ezen a délutánon néma maradt.