Barokk koncert

A komolyzenéhez manapság a fiatalok nagy része úgy áll hozzá, hogy még akkor se menne el rá, ha fizetnének neki. Pedig nem olyan szörnyű, mint ahogy elképzelik. De ők úgy gondolják, hogy csak az a jó, amit mindenki hallgat. Legyen populáris, adják mindig a rádióban, vagy csak szeresse mindenki és akkor már tökéletes a zene. Ma délután Kapolcson a katolikus templomban egy komolyzenei koncertet hallhattunk. A műveket, a barokk korban élt híres zeneszerzők alkotásait, három kiváló művész adta elő. (Soltész István - hegedű, Dobozy Borbála - csembaló és Zádori Mária – ének.) Műsoron volt G. F. Händel Két német áriája, G. Ph. Telemann C-dúr szonátája, J. S. Bach Egyházi énekei a Schemelli Énekeskönyvből, G. F. Händel F-dúr szonátája, G. Ph. Telemann Packe dich, gelähmte Drache kantátája.
Az volt az érdekes az előadásban, hogy amíg a zenészek játszottak, én teljesen a XVII. századi Európában éreztem magam. Láttam magam előtt a koncerteket, bálokat, amiket a királyi udvarokban rendeztek, és a zeneszerzőt, ahogy a darabjait írja. Nagyon tetszett, hogy ennyire átélhettem az egészet, más koncertek alkalmával még soha nem gondoltam, hogy így is lehet nézni egy előadást. Persze azért nem mondom, hogy egy idő után nem untam meg ezt az érzést, de jó volt egy ideig és szerintem ez a fontos egy koncertben. Sohasem tudtam végigülni egy két-három órás koncertet, és az meglehetősen feldobott, hogy ez csak egy órán keresztül tartott.
Megint rá kellett jönnöm, hogy valamit itt nagyon eltaláltak a Völgy szervezői. Nem visznek semmit túlzásba, gondolnak az emberekre. Mert ha valaki mégis sokáig akar hallgatni egy ilyenfajta koncertet, akkor elmegy egyre, és utána elmehet egy másik hasonlóra is. Kettőből összetéve kijön egy igazi koncert, és azoknak, akik nem akarnak bunkón kijönni a hangverseny feléről, megkönnyítették az életét azzal, hogy ilyen rövid programokat rendeztek.
Nagyon szerettem ezt a koncertet. Rövid, tömör és lényegre törő volt.