Gyöngyfűzés a Kolibri Völgyben

A 19. Művészetek Völgye véget ért, ma volt az utolsó nap. Sokan már korán reggel összepakoltak, és elindultak haza. Mindenfelé stoposok, bringások és autósok tülekedtek, hogy minél hamarabb elhagyhassák a Völgyet. A Magtárlap azonban még ma is készen állt a munkára, így én már délelőtt 11-kor lent voltam Kapolcson. A Kolibri Völgybe igyekeztem, hogy megnézzem, arra van-e még valamiféle élet. Bevallom, őszintén féltem, hogy nem találok ott senkit, de tévedtem. A Völgy központjában nem csalódhattam, a kis udvar tele volt emberekkel, leginkább családokkal. Itt három zöld sátor és egy színpad volt felállítva.
A gyöngyfűzés az egyik ilyen sátorban került megrendezésre. A Völgy alatt ide mindennap jöhettek a családok a gyerekekkel, hiszen mindennapos program volt, mégis csak most tudtam eljutni ide. A Kolibri Völgyben nem érződött az a hangulat, ami mindenhol a programok végét jelentette. Sőt, itt kifejezetten vidámak voltak az emberek, olyan volt az egész, akár az első napokban.
A kisfiúk papírkardokkal és -pajzsokkal rohangáltak, a kislányok nyakláncot készítettek gyöngyből vagy textilt festettek, a szülők a színes bódékat nézegették. A gyöngyfűzőasztal mellett ültek a legtöbben, és nem csak kislányok, hanem apukák, anyukák és néhány bátor kisfiú is. Bármit lehetett készíteni, amit csak akartak, és ezt a szervezők lehetővé is tették nekik mindenféle különleges gyönggyel és zsinórral.
Persze ezeket a különlegességeket ki kellett fizetni, egy nyaklánc felfűzése 500 Ft volt. Egy picit soknak tartom ugyan, de egyszer egy évben itt a Művészetek Völgyében azt mondom, belefér.
A gyöngyfűzők még sokáig ott maradtak, én azonban a Magtár felé vettem az irányt. Lassan sétáltam fel a dombon, gondolkoztam. Vége van, vége van a 19. Művészetek Völgyének. Holnap én is hazamegyek.