Zene és kép összhangja

A muzsika – mint művészet – évezredek óta szerepet játszik az emberek életében. Egyaránt felbukkant az ősemberek életében – termékenységi rituálékon, vadászatok során –, de találkozhattunk vele akár az ókorban, a középkorban, sőt még napjainkban is – amikor már lényegesen több műfaj, stílus létezik. Mi lenne, ha a művészfotók alá zenét is vágnánk? Más néven ez a diaporáma. Teszem azt, van egy zseniális fotósunk, aki imádja a munkáját és már több mint tíz éve űzi is azt. Egyszer csak úgy gondolja, hogy a képei alá ad egy kis zenei aláfestést. Meg is teszi, majd eljön az első bemutató, és feszült figyelemmel várja a nézők reakcióját. De kanyarodjunk vissza egy picit, miért gondolja úgy, hogy zene kell a műveinek, ahhoz, hogy életre keljenek? Több ok is lehetséges, egyrészt, mert nem egy hagyományos kiállítást akart, nem akarta kiállítani a műveit egy galériába, ahol majd hónapokig porosodnak. Ő azt akarta, hogy a néző élje át a kép mondanivalóját, hogy megértse azokat az érzelmeket, amelyeket belőle is kiváltott a film ellövése után.

Láthattunk itt az Alföldtől kezdve Erdélyig mindent. Madarakat, fákat, növényeket s állatokat is. A zene is igen változatos volt, ugyanis minden diaporámának külön dala – vagy műve, ha klasszikusról van szó – és témája volt. Az előadáson összesen nyolc diaporámát vetítettek.

Úgy hiszem, elég kevesen ismerik ezt a műfajt, de ennek ellenére is igen nagy sikert aratott. Az, hogy az emberek így át tudták érezni egy kép szépségét, biztosan lendített a dolgon. Talán ez a kis „apróság” segítséget nyújt azoknak is, akiknek kicsit gyengébb a fantáziájuk és enélkül nem tudják megérteni egy kép szépségét.

"Az angyalok, ha Istennek játszanak, akkor Bach zenéjét, ha maguknak, akkor Mozartot játszanak."
"Az életem egy film, aminek én vagyok a főszereplője. Azonban betétdal nélkül még a némafilm sem teljes. A zene ad fényt, színt, sőt kedvet az életnek." /Douney/