Sakk

Azt mondták, hogy a sakk olyan, mint az élet. Léphetsz jót, és léphetsz rosszat, de csak akkor nyerhetsz, ha szerencsés vagy, vagy ha jól megtanultál mindent. Tulajdonképpen ez volt a témája a sakksétatérnek Öcsön, a katolikus templomban. A fekete és a fehér, a jó és a rossz ellentéte mindent meghatároz az ember életében. Mindennek és mindenkinek vannak ellentétei, erről szólt a kiállítás a sakkpályák mellett.
A képek, amik ki voltak állítva, egy nagy, függőlegesen felállított sakktáblán kétoldalúak voltak. Forgatni lehetett a fekete négyzeteket, amik mindegyikén egy-egy pár kép volt. Az egyik oldal volt a másik ellentéte. Bár szerintem nagyon nehéz volt felfogni, hogy mit is kell nézni az adott képen ahhoz, hogy megtaláljuk a másikon az ellentétet, de nagyon szépek voltak a képek, és annak ellenére, hogy nem értettem, így is nagyon tetszett ez a „játék”. Volt még a templomkertben egy hely, ahol könyveket lehetett olvasni, és egy olyan is, ahol kisgyerek-nagyságú bábukkal lehetett sakkot játszani. De ez még mind semmi ahhoz képest, ami a pajtában volt. Volt ott minden, ami a sakkhoz kell. Rengeteg tábla kőből, üvegből, fából, és mindenből, amiből csak lehetett, bábuk a legkülönfélébb díszítéssel, sok-sok kényelmes szék, asztal és számtalan újság, könyv, cikk a sakkozásról, annak szabályairól és történetéről. Minden délután sakkverseny van, aminek a főnyereménye egy-egy különleges sakktábla a fent említettek közül. De ha még ez sem lenne elég, lehet ingyen málnaszörpöt és kávét is kapni.
Vannak segítők is, akik mindent elmondanak részletesen mindenről, segítenek kitalálni, hogy mit is kell nézni az ellentéteket kifejező képpároknál. Amikor leülünk egy kicsit, rögtön a kezünkbe nyomnak egy bögre kávét. Segítenek sakkozni, és beszélgetnek is velünk. Jó kis unaloműzés mindenkinek, még annak is, aki nem szeret sakkozni.