"Homok" a színpadon

„Hangold már be magad, szívem!” – indította a jó hangulatú koncertet a Dust énekesnője. A monostorapáti Rock Színpadon fellépő zenekar nyugalmasabb, de mégis rock’n’rollos hangvételű számai odavonzottak pár száz embert. Kihívó magatartásuk, színpadi játékuk egyedülálló show volt a közönségnek, ahonnan emiatt sokszor bekiabáltak a színpadon történő nyilvános beszélgetésbe. Ez ugyanis úgy történt, hogy sokszor bakiztak a bandatagok, ezt be is vallották a mikrofonba. Ezeket sokszor jó hangulatú nevetés vagy egy-egy elnéző mosoly nyugtázta. Volt viszont természetesen ellentábor is, akik hangos bekiabálásokkal nyilvánították ki negatív véleményüket. Ezek mégsem tartalmaztak trágár, illetve túlságosan sértő kifejezéseket. A koncert így nagyon jó hangulatban telt.
A két gitáros tudta a dolgát. Nem volt annyira kiemelkedő tudásuk, de a szólóknál meg-megvillantak. A basszusgitáros külseje magabiztosságot sugárzott. Fekete ruha, hozzá fekete napszemüveg este kilenckor. Hosszú hajával és kecskeszakállával még egy metalzenekarba is befért volna. Csakhogy ő nem azt a stílust választotta. Ha nem az énekesnőjük, akkor ő énekelt.
A dobos jól képzett, tudatos. Már-már azt nézi az ember, hogy vajon tényleg egyetlen hibát sem ejtenek, vagy ilyen jól titkolja. Mert a benyomás az volt, hogy egyetlen félreütést sem követtek el a keze által vezérelt verők. A cifrázások sem maradtak el. Az énekesnő volt a legérdekesebb. Egyrészt meg kell dicsérni a hangját, ugyanis gyönyörű magasságokat énekelt ki. Másrészt a külseje és a beszédstílusa sem volt mindennapi. Enyhe vidékies kiejtése sokszor erőltetettnek hangzott. Fején egy hatalmas parókával egy nagyra nőtt vakondnak nézett ki, aki ide-oda ugrabugrál a színpadon. Érdekes, de mégis mókás látványt nyújtott.
A koncert a bakik ellenére - és a tapsokból kiindulva - jól sikerült, úgyhogy biztos hívják majd máshova is fellépni a zenekart.