Allegro Barbaro - Muzsikás a Völgyben

„Merre van a római katolikus templom?” – kérdezi egy piros autó ablakából kihajolva egy férfi. Mutatom, arra. Biztosan ő is a Muzsikás Bartók műsorára igyekszik. Gyorsan kell parkolóhelyet keresnie, hogyha helyet is szeretne magának a templomban. Ahogy közeledem a kapu felé a jegymustra után, egyre világosabbá válik előttem, hogy nemigen fogok ülőhelyet találni. Az előadás során felcsendül Három Csík megyei népdal, vagy maga az „Allegro Barbaro” is, amelyről a koncert a nevét kapta.
A Muzsikás Bartókot a Fischer Annie-ösztöndíjas Fehér Ernő kiváló zongorajátéka teszi még élvezetesebbé a nézők számára.
Miközben a templomban sétálok, rádöbbenek, hogy mennyi fiatal kedveli a komolyzenét. A nézők többsége ugyanis fiatal egyetemista. Persze azért akadnak idősebbek is a sorok között.
Nem igazán fér a fejembe azonban, hogy ilyen koncertre miért hoznak el pici babát. Minden második percben ugyanis a saját dallamával kezdte el „szórakoztatni” a jelenlévőket mindenki nagy örömére.
Végre abbahagyta… egy kis babamentes zene következik füleinknek. Sajnos nem sokáig élvezhetem, ugyanis az utolsó részt konferálják. A gyimesi gardonjáték következik.
Amint az utolsó hangok is elhallgatnak, ismét csend költözik a templomba, mint a koncert előtt. Nagyjából a tumultus is elvonult. Odamegyek az oltárhoz, ahol a zenekar kezd el pakolni.
- Köszönjük szépen, remek koncert volt! - mondom, miközben a székeket rakják arrébb. Gondolom, ez volt az oka annak, hogy rám se figyeltek…
Úgy döntöttem, nem próbálkozom tovább, lehet, hogy elfáradtak a koncert alatt.
Kifelé veszem az irányt, hátam mögött hagyva a Muzsikás Völgyet a katolikus templomban.
No azért nem annyira sokáig, augusztus 2-án ugyanis Tömösközi László hangversenyét élvezhetjük az Amadinda ütősegyüttes közreműködésével.