Férfi lélek, női szív

Monostorapátiban, a Waldorf Óvodában kivételesen nem a gyerekek számára szólt a „Férfi lélek, női szív” című előadás. Fiatalok és idősek számára is tanulságos volt a program; hölgyek és urak agyát tanulmányozták. Teszteket osztogattak, hogy kiderítsék, a tudósok megállapításai valóban igazak-e. Megvizsgálták, hogy a férfi agya valóban a térlátásban, tájékozódásban jobb-e, míg a nőké a beszédben. Nem sok minden derült ki a tesztekből, az viszont tény, hogy a nők az egész agyukat, míg a férfiak csak e szervük egyik féltekéjét használják a beszédhez. Kiderült, hogy a gyengébbik nem fokozatosan adja át energiáját mások felé, a férfiak pedig egyszerre. A nő a befogadó, a férfi a teremtő, ezért is alakult ki az, hogy a Hold a nők, a Nap a férfiak szimbóluma. A Hold befogadja a Nap fényét, és Nap nélkül nem létezne élet. Eljátszottak két szituációs gyakorlatot; az egyikben egy feleség otthon vár a férjére, aggódik, mi van, ha nem a munka miatt késik… majd betoppan a ház ura, és mogorván levágja magát a székre. Nagyon gondterhelt, az asszony kérdezgeti, mi baj, a férfi nem mond semmit, de azt tudjuk, hogy valami problémája van. Addig fajul a dolog, míg a nő összecsomagol és elmegy.
A tanulság, hogy a férfiak többet időznek a gondolati síkon, nem szeretnek problémáikról beszélni, míg meg nem oldják. A nők ezzel szemben az érzelmekkel vannak elfoglalva. Íme egy ellenpélda: apuka otthon várja a nejét, aki hazaérve felháborodva meséli, hogy egy új, csinos kis munkatársa kapta meg az őt megillető jutalmat. A férfi rögtön ajánlgatni kezdte a jobbnál jobb ötleteket a probléma megoldására, holott a nő csak azt akarta, hallgassák őt végig. Ez is igazolja az előbbi állításunkat.
Szó, ami szó, a férfiak különböznek a nőktől, és a nők is a férfiaktól, ez minden korban így volt, így van most is, és azt hiszem, egy tudományos vizsgálat sem fog ezen változtatni.