Fantáziavilág táncban elmesélve

A mai napon kimerítő séták és hosszas stoppolás után nagy nehezen megérkeztem Monostorapátiba. A Waldorf Óvodában ismét szórakoztató előadások tanúi lehettünk. A Középfölde Fesztivál tündeszakértőkkel, nyelvészekkel, színészekkel érkezett. De ami a legfontosabb, jöttek táncosok is. Különös kelta hangzású zenére lenyűgözően mozogtak, nekem nagyon tetszett. Miközben egy nagy szőnyegen feküdtem az előadásokra várva, egy szimpatikus hölgy ült oda hozzám, hogy a kelta mondavilágról tartson egy kisebb előadást a számomra. Az első kérdése az volt, hogy olvastam-e, vagy legalább láttam-e A gyűrűk urát. Ugyanis az egész Középfölde-rendezvény e regény köré épült. Azt mondtam, egyiket sem ismerem. Egyszer elkezdtem nézni az első részét, de tíz perc után meguntam és elmentem a televízió elől. Engem valahogy nem tudott lekötni. A Mester utánanézett a kelta, óangol, viking, de még a római történelemnek is, így az ősi nyelveket és kultúrákat felhasználva alkotta meg a maga fantáziavilágát, és az addig nem létező angol mitológiát.
A táncokhoz visszatérve, volt egy fehérruhás hölgy, aki lenyűgözően gyönyörű táncot lejtett. Szenvedélyesen, érzékien, légiesen mozgott karcsú teste, a végén pedig hirtelen leborult a színpadra, szétvetett karokkal, mint aki meghalt. Nagyon szép volt.
De nem csak ő táncolt, úgy tíz férfi és nő is ropta, hasonló zenére. A táncosok egyik fele fekete, míg a másik fehér ruhákban volt. Volt, hogy egy jelenetet játszottak el, és közben táncoltak. Igazán jó volt őket nézni, pedig nem szeretek se táncolni, és nézni sem nagyon, ahogy mások mozognak a zenére. Legutoljára akkor tetszett így egy tánc, mikor egy szalagavatón keringőt néztem, egy nagyon szép Enya-számra lejtettek a párok. Lehet, hogy mégiscsak szeretem a táncot, lehet, hogy ellátogatok egy órára, hátha megtetszik még jobban.