Kőbánya Völgy

Monostorapáti Kőbánya testvérfaluja. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Művészetek Völgyében Kőbánya polgármestere és a Szent László Gimnázium növendékei és tanárjai egyaránt megfordulnak. Mikor első nap Monostorapátiba látogattam, nem is gondoltam volna, hogy ennyire vendégszeretők az ottani emberek, főleg a lászlós diákokkal. Hiszen mindennap 14 órától a monostorapáti Művelődési házban a mi, pontosabban a Kőbányai Szent László Gimnázium tömegkommunikáció szakos tanulóinak munkáját tekinthetik meg az érdeklődők, egy sötét és titokzatos teremben. A fekete szobában csak egy projektor árválkodik, pár giccses plüss-székkel. Ez az a hely, ahová mindenkinek érdemes betérni, aki szeretné megnézni a 10-11-12. évfolyamok munkáit. Az előadás több részből áll. Egyrészt a diákok etűdjeiből, saját készítésű filmjeikből, másrészt az ATV-nek és a Zugló TV-nek készített összeállításokból. De akadnak elmúlt évek emlékezetes Völgyhíradói is. 14 órakor a terem még üres volt. A művház kertjében alig néhány ember sétált.
Majd sorra érkeztek a nézelődők. Fiatalok, házastársak egyaránt előfordultak a helyiségben, és mindenki bekapcsolódott a híradó nézésébe. Olyan érzésem támadt, mint amikor a nagypapák és apukák fél hét előtt öt perccel csendre intik a családot, és mozdulatlanul bámulják a TV-képernyőt. Majdnem ugyanez történt, csak a nagypapák helyett fiatalok kerítették be a termet. Nagyon jó érzés volt látni, hogy az emberek élvezik az előadást és néha nagy hahotába kezdenek egy-egy vicces jelenet láttán. Hiszen ezeket a filmeket mégiscsak a MI iskolánk diákjai készítették, nagy és lázas munkával.
A vetítés végére csak egy házaspár maradt, aki alig akart kijönni a teremből, legszívesebben végigültek volna még egy Völgyhíradót. – Pedig azt hittem, nem lesz itt senki sem! - mondta a mellettem ülő barátnőm.
Pedig csak mindent pozitívan kell néznünk, mert minden jó, ha a vége jó.