Romkoncert

Augusztus 5-én, a Művészetek Völgyének zárónapján lépett fel a Budapesti Énekes Iskola Pulán, a tálodi kolostorromnál. Negyed tizenegykor indult a menet a főtérről a romhoz. Ki-ki autóval vagy gyalog indult fel a dombon, de aki gyalog kényszerült felmenni, az se járt rosszul: egy könnyed, húszperces sétába került feljutni. Amikor pedig mindenki, énekes és néző is együtt volt a helyszínen, elkezdődött a dalolás. - Nem mondanám koncertnek, inkább egy amolyan együt éneklés volt – mesélte az egyik szervező. – Abból a korból énekeltünk dalokat, amit az európai kultúra bölcsőjének tartanak. Elsősorban ezt oktatjuk az intézményünkben. Ez a korszak pedig a középkor, és a reneszánsz kezdete.
Voltak vallásos és világi énekek is: kocsmanóták, mulatós dalok is szerepeltek. Az éneklés kevert nyelvű volt, több európai nyelven is daloltak: angolul, latinul, franciául, spanyolul és németül is. Ezek voltak akkoriban ugyanis divatos nyelvek az énekléshez.
Játszottak például VIII. Henriktől egy francia, majd egy angol nyelvű éneket. A németektől Szent Erzsébet-kori udvari zenét idéztek, név szerint a Májusköszöntőt. Spanyolul ismeretlen szerzőtől énekeltek egy tapsokkal kísért, igazi spanyol vérmérsékletű dalt, majd Bölcs Alfonz, egykori spanyol király cantigáiból is felidéztek néhányat.
A kórus megalakulásának hosszú a története. A Budapesti Énekes Iskola hivatalosan nem létezik, hiszen nincs ilyen nevű tanintézmény, ez inkább csak egy zenei műhely, ahol zenére tanítják az érdeklődő gyerekeket. A múltja igen nagy: már rég elmúlt húszéves, és mára már az első diákokból kerülnek ki a kórusvezetők.
Bár a koncert rövid volt, a regényes helyszín megtette a hatását: az összhang teljes volt. A csapat még augusztus 22-én lép fel Nyírbátorban, majd szeptember 1-jén Óbudán. Aki tehát érdeklődik a koncertek iránt, az keresheti őket az említett helyszíneken.