Csönded vagyok...
Cseh Tamás megtörte a csendet. A zsúfolásig telt Bárkakertben mindenki izgatottan várta, hogy megjelenjen, és szóljon hozzánk, énekeljen nekünk, vagy egyszerűen csak ott legyen. Kisvártatva meg is jelent a büfé mellett. A közönségen halk moraj futott végig ahogy átsétált a kerten, és helyet foglalt a színpadon, Bérczes László mellett.
Senki előtt sem titok, hogy a zenész komoly betegségen esett át az elmúlt egy évben. A tavalyi pulai koncerten már betegen játszott, és utána minden megváltozott. Leszokott a dohányzásról, nem nyúlt gitárhoz többé. Ez az év sok érdekességet, tanulságot hozott számára, megváltoztatta a világgal való viszonyát, nemrég például elnevezte az orvosokat ,,fehér vadászinges harcosoknak”. Előlünk sem tűnt el teljesen: folyamatosan tájékoztat arról, hogy mi történik vele, milyen a jelenlegi egészségi állapota. Most pedig könyv készül róla, egy amolyan Cseh Tamás-lexikon címszavakkal, mint például: király nyíl vagy megskalpolt bőrgarnitúra. Minden egyes kifejezésre található magyarázat, ezekből néhány el is hangzott a beszélgetésben. Előkerültek régi történetek, híres sztorik az énekes életéből. A berlini koncert egy nagy élmény volt Cseh Tamás számára, ugyan nem indított meg benne változást előidéző folyamatokat, de legalább megtanulta, milyen érzés hatalmas közönség előtt énekelni.
Ő, aki soha nem énekelt még tízezer ember előtt, és akinek a koncertjein a legnagyobb létszám négyszáz volt, megtanulhatta, milyen érzés, ha ennyi ember nézi az előadót. Tízezer ember, mintha csak összeroppantanák pillantásaikkal a színpadon álló kis alakot. Személytelen, mert nem tud szemkontaktus által közel kerülni a közönséghez, egy arctalan massza részesevé válik mindenki, aki kapcsolatot próbál teremteni a művésszel a zenén keresztül.
A beszélgetés során elkalandoztunk Cseh Tamás fiatalkorába is, mikor még csak elhelyezkedőben volt a pályán, ám Jancsó Miklós rögtön felfedezte. Munkát adott neki, ő pedig zenét szerzett a rendező filmjeihez és eközben rengeteg érdekes emberrel ismerkedett meg. Köztük volt például Tiziana, egy olasz lány, akiről Bérczes László nem tudta eldönteni, hogy vajon a könyvbe illik-e vagy sem. Végül a zenésszel közösen megbeszélték, hogy a kép helyet kaphat a sok olyan fotó között, amelyek bekerülnek a könyvbe.
A program vége volt a legjobb dolog, ami itt történhetett velem a Völgyben. Cseh Tamás újra énekelt. Egyszerűen csak elővette a gitárját és megszólalt. A programfüzetben beharangozott talánból (ez a gitár előkerülésére vonatkozott), biztos lett. És még egyvalami biztos: jövőre újra láthatjuk Cseh Tamást, itt, Pulán, egy teljesen önálló koncerttel.