Bárkakert - Beszélgetés Tóth Kriszta novellaíróval

Háy János már évek óta vezeti a Bárkakert beszélgetéseit. Már sok neves írót-költőt, irodalmi személyiséget faggatott ki, így például Szabó Magdát (tavaly hatalmas sikert aratott ez a műsor). Tóth Kriszta is különlegesség, életében történt már egy-két fura dolog. Főleg ezekről szólt a kis délutáni „dumaparty” - ahogy Tóth Kriszta is hívja. A műsor előtt leültek a kulisszák mögé és megbeszélték nagyjából, hogy Háy milyen kérdéseket fog feltenni, és mik azok az általánosságok, amiket Kriszta utál. A nem kedvelt kérdések fedték a megírtak 90%-át. Így aztán már egyből jól kezdődött, Háy János egy picit, igaz, bajban volt, de megoldotta. Így is egy elég tartalmas műsor kerekedett ki belőle.
Tóth Kriszta már gyerekkorában is egy picit más volt. Az iskolában sosem játszott a többiekkel, mindig csak szemlélő volt. Neki ez így volt szép. Amint beszállt, eltűnt a varázsa, valahogy túl erőltetett lett a dolog, nem érezte jól magát. Hogy illusztrálja, elmesélt egy vicces történetet.
Valamelyik 8. osztályos kiránduláson egy dombhoz értek, aminek az aljában szalmakazlak voltak. Persze mindenki legurult és bele a szalmakazalba. Eközben a kis, kamaszodó Kriszta csak a háttérben ült és onnan röhögött. Aztán egy fél óra után mégis rávette magát. Ahogy elkezdett szép lassan lefelé gurulni, nem nagyon tudta koordinálni magát. És sajnos a közeli tanyáról elengedett tehenek pottyantása szembekerült vele. Nem is egy, hanem három. Szegény a pórul járása után még kevésbé vett részt közös programokban.
Az írónő úgy vallja, hogy van pár nagyon alaptörténet az életben. És az összes történet ezekből lesz. Csak a kiszínezés mindig más. Az emberek azt hiszik, nekik nagyon különleges történetük van, de ha lebontjuk, akkor mindegyikből egy nagyon csupasz, nagyon alaptörténet fog kivilágosodni. Ez a novellaírás lényege, legalábbis Tóth Kriszta szerint.