Ifjú tehetségek

„Nos, akkor mit szeretnétek beletenni? Én azt gondoltam, hogy esetleg Benjámin útját, a vízi tündért, meg a sakktáblát, és a hazatérését, a gyógyfüves rész túl sok lenne már…” – mondta a vörös hajú rendezőnő az őt körbeülő gyerekeknek. Többnyire csak lányok voltak, nagyszájúak, fegyelmezetlenek, s a legfontosabb: tehetségesek! Ők az eljövendő generáció ígéretes színészpalántái, akik egy igen kedvelt mesét feldolgozó színdarabbal készülnek bemutatkozásukra. „Én, én tudom, én akarom, van egy ötletem!” - válaszolta Viola – jelentkezés nélkül -, a többieket meg sem várva, üvöltözve, miközben majd kiesett a székéből. Nem véletlenül mondtam, hogy fegyelmezetlenek, kissé szeleburdik. De hát milyen is lehetne egy gyermek 8-10 évesen, amikor tudja, hogy hamarosan szerepelhet. Természetesen nem mindegyik gyerek szeret a középpontban lenni, de ezek a kislányok ez alól kivételek. Pont ezért is jelentkeztek, ők szeretnek a rivaldafényben lenni, tervezgetni, színészkedni…
A megbeszélés közepét egy kislány és az anyukája szakította félbe. Lilla egy hatalmas szalmakalappal a fején, megszeppenve nézett ránk. „Ha esetleg nem baj, akkor a mai megbeszélés zártkörű lenne” – hadarta az előadó nő. Lilla megijedt, de aztán beleegyezett, s felmászott a második sorban az ülőhelyére. Itt gondoltam azt, hogy már teljes a csapat – csak lányok…, nehéz lehet, mert a főszereplő ráadásul egy fiú. Valószínűleg ez nem okoz problémát, hiszen évszázadokkal ezelőtt csak férfiak játszhattak színházban, s vállaltak női szerepeket is.

A beszélgetést közbekiabálások, képtelen ötletek, s gyermekzsivaj tarkította. Nem lehet egyszerű a hölgynek – gondoltam. Ennyi gyerekkel bírni, s vasárnapig egy előadható színdarabot begyakoroltatni velük. Mígnem egy kérdés megütötte a fülemet: „Tudja, én nem tudok itt maradni csütörtökön, nem igazán jó a rajztechnikám, nem hiszem, hogy a hasznukra válnék” – mondta ezt egy 10 év körüli copfos kislány. Na, itt kiestem a székből. Egy 10 éves gyerek ilyen stílusosan beszél, mint némely felnőtt sem. Ekkor döbbentem rá, hogy ezek a nebulók nem véletlenül vannak itt, okuk van rá, hogy itt lehessenek, hogy játszhassanak, mert ők tehetségesek.

A bemutató augusztus 5-én lesz, mindenkit szeretettel várnak a Bárkakertben, Pulán. Addig is egy kis előzetes az előadandó meséből:

„Ez a mesekönyv azoknak a négy-tíz éves gyerekeknek szól, akik szeretik az izgalmas kalandokban bővelkedő elbeszéléseket. Benjámin, a főszereplő igen beteg, senki sem tudja meggyógyítani, ám egy titokzatos anyóka tizenhat gyógyfűből álló főzetet javasol neki. A tizenhatféle gyógyfüvet azonban a világ messzi pontjairól kell összegyűjteni, s ez csaknem lehetetlen vállalkozás! Benjáminnak egyetlen vigasza van csupán: a sakktáblája, amiről szerencsére kiderül, hogy nem hétköznapi sakktábla...”