Néptánc Gidófalváról

Nagyvázsonyban van egy domb. Nem kell felmenni a tetejére, elég, ha az alján megállunk. Egy színpad előtt találjuk magunkat. Ezen a színpadon folyamatosan zajlanak a kulturális programok. Mindenki örömére ezt a helyet nevezik, úgymond, a központnak. Ez azt jelenti, hogy minden eme hely köré csoportosul. Ha bemegyünk az egyik kiágazó utcába, egy vegyesbolt szolgáltat mindent, amire csak szükség lehet. Rögtön mellette egy tulajdonképpen hozzá tartozó zöldség-gyümölcs részleg, tiszta környezetben, rendezetten elhelyezve. Az árak teljesen normálisak, nincsenek megemelve a többi bolthoz képest.
Ha visszakanyarodunk a „főtér” felé, egy büfébe botlunk, ahol körülbelül ugyanazt meg tudjuk vásárolni, mint a boltban, csak mivel helyben, a szórakozóhely mellett adják az emberek kezébe az árut, természetesen árban még húsz százalékot legalább rátesz a néni. Az érdekesség a dologban az volt, hogy a boltban egy-egy embert nagy ritkán lehetett látni, a büfé előtt pedig folyamatos sor állt.
A tér jobb oldalán lévő hangulatos vendéglőben sem fogytak az emberek. Mindig jött az utánpótlás, ahogy valaki távozott valamelyik asztaltól. Senki sem volt elégedetlen.
Vasárnap délután a színpadon egy néptáncegyüttes lépett fel. Hatalmas nézősereg gyűlt össze, hogy lássák és hallják, mivel készültek. Hat-hét év körüli kisgyerekek kezdték a műsort. Ők népdalokat énekeltek, és arra táncoltak, magyaros ruhákban. Ezután következtek a különböző előadások. Volt idős bácsi, fiatal lány, akik énekeltek. Majd idősebb urak és hölgyek táncoltak hegedűszóra. Ez a műsorszám azért volt érdekes, mert a lábukkal ütötték az ütemet közben. Mindenféle formáció bemutatása után egy hatalmas lábdobbantással zárták a produkciót.
Ezek után még mindenféle magyar ruhába öltözött fiatalok táncoltak a porondon. Népzene és néptánc iránt érdeklődőknek érdemes volt ide eljönni, másoknak pedig azért, hogy kulturálódjanak egy kicsit.