Fejtsünk rejtvényt!

- Hmm, finom ez a csoki! - szólal meg a gép mellől egy netező. Az apró csokoládélapocskát majszolgatva nyomkodja tovább a laptop billentyűzetét és szörfölget az interneten. Főként a Harry Potter 7. felé fordítva érdeklődését, s pár pillanat múlva már le is töltődik a kívánt fájl. Kibontja a dokumentumot, én közben meg kiterjesztem a figyelmemet a többiekre is. A mellettem ülő lány éppen levelezni próbál, de a „progi” nem akar működni neki. - Elnézést, segítenének? – kiáltja oda az egyik szervezőnek, aki segítőkészen rohan oda hozzá. Végül is ez a dolga – jegyzem meg magamban. A Telecom Digitális Híd programján hasonló sietséggel és profizmussal nyújtanak segítséget az arra rászorulóknak. Bár – nézek körbe egy kis hiányérzettel - itt elvileg most családoknak kellene lenniük, ahogy a programfüzetben áll. Mégis inkább csak fiatalokat látok magam körül.
Már épp vállat rántva fordulnék vissza a gépemhez, mikor az egyik szervező a kezembe nyom egy lapocskát és egy üveg Völgyharmat ásványvizet. Mindkettő rózsaszín árnyalatban díszeleg fennen hirdetve: Telecom-os cucc vagyok! A vízből iszom, majd a papírra fordítom figyelmemet.
„Fejtsd meg a keresztrejtvényt, amelynek kitöltésével a Telecom Digitális Híd programján kaphatsz segítséget. A szelvényt a megfejtéssel a helyszínen található gyűjtődobozba dobd be. A helyes megfejtők között 10 értékes útiatlaszt sorsolunk ki mindennap 18 órakor a program helyszínén, a kapolcsi Általános Iskola tornatermében.
A nyeremények csak személyesen, az általad megadott felhasználónév alapján, a jelszó bemondásával lehet átvenni. Ne felejtsd el kitölteni!”
Elolvasom a leírást, majd megfordítom a lapocskát. A hátoldalán egy kis keresztrejtvényt látok. De hisz ez egyszerű! - gondolom magamban, mikor az első kérdésekhez érek. Könnyedén kitöltöm a rejtvényt, majd átlesek a mellettem lévő rózsaszín kockás puffon ülő fiú lapjára. Neki sem okozott problémát a megfejtés.
Kár, hogy hatkor már nem tudok itt lenni. Remélem, a fiúnak sikerül.