Virágok helyett kövek

„Nagyon örülök, hogy itt vagytok, de a rabbi arra kért minden fiút, férfit, hogy valami fejfedőt vegyetek fel legyetek szívesek, ahogy illik” – intézett néhány szót az öcsi zsidó temető előtt Szőke András az ott összegyűlt emberekhez. A színész, feleségével együtt, szintén megtisztelte jelenlétével a szertartást. A körülbelül száz ember a temető előtt gyülekezett. A rabbit autóval hozták a helyszínre. A zsidó papok kis csoportba gyülekeztek, megbeszéltek egyet s mást, többek közt azt is, hogy milyen sorrendben mondják beszédüket. A főrabbi intett, és utána bemehetett a tömeg az erdőben eldugott kis temetőbe. A rabbik kissé elkülönültek. Az emberek ünnepélyesen megálltak egy helyben. Sorban mindegyik pap elmondta beszédét. Volt héber, illetve magyar nyelven is.
Zsidók, és más vallású emberek keveredtek. A hit most nem számított. Az ima az izraelitáknak szólt, de akik csak kíváncsiak voltak egy ilyen eseményre, most nyitva állt előttük a lehetőség, hogy megtekintsék. Teljesen egyedi látványban volt ugyanis része annak, aki még nem látott ilyet. A szokások ugyanis teljesen mások, mint akármelyik más vallásnál. Ez a mondat viszont azt hiszem, máshol is elhangozhatna.
A héber nyelv nagyon érdekes. Nem hasonlítható semelyik másikhoz sem. A hangulatot többnyire, azt hiszem, ez a beszédstílus határozta meg, illetve a rabbik komolysága. Az emberek figyelmesen hallgatták a szöveget, még akkor is, ha egy szót sem értettek az egészből. Valahogy magában érdekes volt. Vallás szerinti zsidó emberek is jöttek természetesen, akik shabesz deklivel a fejükön mormogták az imákat.
A másik érdekes dolog az volt, hogy az izraelita temetőkben nem virágot visznek a sírra, hanem egy-egy kaviccsal fejezik ki gyászukat. A szertartás végén minden ember követte ezt a hagyományt.