Százezer üdvözlet az evangélikus templomból

A kapolcsi evangélikus templomban néhány ember üldögélt, várva Dobóné Kiss Ildikó előadását. A Céad míle fáilte néven meghirdetett program ír népdalok előadását takarja. A cím egyébként egy ír köszönés, szabad fordításban „százezer üdvözlet”-et jelent. Amint beléptem a templomba, a kezembe nyomtak egy zöld lapot, amin Szent Patrik közbenjáró imája olvasható idegen nyelven, írül, valamint magyar fordításban. Ezek után azt gondoltam, egy mélyen vallásos előadás fog következni. De nem így történt, mert többnyire ír népdalok hangzottak el, személyes témájúak. Szerelemről és boldogságról énekelt az előadónő, de előfordultak vallásos dalok is, isten dicséretére.
Egyszemélyes előadás volt, Dobóné Kiss Ildikó különszáma. Két dal között elmesélt egy rövid történetet Írországról, az ottani emberekről és szokásaikról. Az emberek csöndben ültek a padokban, ahogyan azt egy templomban illik. De az első három szám után egyre többen voltak, akik távoztak a helyszínről, vagy egyszerűen csak a padra borulva hallgatták végig az előadást. De voltak, akiket becsalogatott a zene az utcáról, és az ajtóban kis tömeg torlódott fel.
Hol angolul, hol meg írül énekelt az énekesnő, akinek egyébként gyönyörű hangja volt. Arról nem ő tehetett, hogy sok embernek nem tetszett az előadása, azok inkább ne menjenek be.
Túl sokat beszélt, nem volt elég hangsúly a zenén. Bár nem volt hangszeres kíséret, de az utcáról beszűrődő kongák hangját akár annak is nevezhetnénk. De gyakorlatilag ő egyedül töltötte be hangjával a templom üres csendjét. Számomra zavaró volt a túlzott áhítat az arcán, és a műmosoly. Lehet valakiben ennyi szeretet idegenek felé? Vagy el akarja adni magát, vagy tényleg mélyen vallásos.
Ez esetben talán az utóbbiról van szó, az előadás elején kiosztott zöld lapocskákból ítélve. „Críost i ngach cluais a éisteann liom.” - Krisztus ott van minden fülben, amelyik hallgat engem.