Kortárs versek megzenésítve

A Malom-sziget már jó pár színházi előadásnak adott otthont. Eddig sosem csalódhattunk a helyben, mindig tele volt nézőkkel és a színdarabok is nagy valószínűséggel elnyerték a nézők tetszését. Péntek délután fél négykor sem történt ez másképp. Most egy picit elvontabb, de még mindig fiatalos csoportot és előadást láthattunk. Az Új Színháznak volt egy projektje, amelyben a fiatal, még tanuló színészek összeraknak egy olyan művet, ahol csokrokba fognak néhány kortárs, fiatalos verset, és azokat megzenésítve tánccal, kifejező eszközökkel előadják. A munka kiválóan ment, megtanulták az egészet, tökéletesen elő is adták, még a vezetőségnek is elnyerte a tetszését. Már alig várta az a húsz ember, aki részt vett a munkában, hogy lejöjjenek közösen a Művészetek Völgyébe, ahol talán szintén sikert arathatnak. Ekkor azonban közbejött valami. A mostanában érvényes reformoknak köszönhetően a színház nem kapott elég pénzt az államtól, így nem tudták a fiatal csoportot anyagilag támogatni. Az egész műsort lemondták.
Valahogy viszont kiderült, hogy a társulatból nyolc ember lent van a Völgyben. Gyors telefonok és már ki is találták, hogy ők nem hagyják magukat. Előadják a darabot. Kis újrarendezés, kis rövidítés, kis újrapróbálás és kész is az új „Kortárs versek megzenésítve” előadás.
A versek elég szókimondóak és durvák voltak. Tele voltak csúnya szavakkal, de ezek a hatás elérése végett elkerülhetetlenek voltak. Szidtak mindent és mindenkit. De ez így volt rendben. Azt hiszem, egy átlagember számára kicsit nehezen, de érthetőek voltak a mondanivalók.
Ha nem értettük a verset, az sem volt akkora baj. Olyan elképesztő beleéléssel és verssel való együttmozgással adták elő azt. Táncot, éneket, monológot, mindent, amit csak kell, beleraktak, hogy ezekkel is könnyítsék a megértést. Nem lehetett nem rájuk figyelni.