Színház, szentesi módra

Először is vegyél egy csapat tehetséges fiatalt. Vidd el őket a Művészetek Völgyébe, néhány kreatív lászlós közé, keverd meg őket, hogy ihletet kapjanak, majd autóval küldd el őket Öcsre, a játszótérre. Körülbelül ennyi a receptje a szentesi diákok szuper műsorának. A műsor után meginterjúvoltam pár diákot.

P.K.: Mennyit készültetek erre a színdarabra?
Fellépő: Hát végül is öt nap. Öt nap kemény munkája. Egy nap pedig intenzíven 6-8 órát gyakoroltunk.
P.K.: Ki találta ki a koreográfiát illetve a színdarabot magát?
Fellépő: Közösen az osztály. A tanár úr kiadta a feladatot és mindenki beleadott egy kicsit magából. Improvizációból indult ki az egész és hát ez lett belőle.
P.K.: A darabban több ismert olyan dal csendült föl, ami később át lett írva?
Fellépő: Hát igen, ismert dalokra ismert szövegeket énekeltünk, és természetesen ez is közös munka.
P.K.: Csak a Völgy időszakára találtátok ki ezt a színdarabot vagy máshol is be szeretnétek mutatni?
Fellépő: Máshol is bemutatnánk, csak az a baj, hogy nincs hozzá tér, hely. De persze a szentesi művelődési házban láthatják majd az érdeklődők.

A riport után úgy gondoltam, hogy megkérdezek még pár fellépőt. Az áldozatom gyanútlanul sétált a fák között és még csak nem is sejtette, hogy lecsap rá a Völgyhíradó. Riportalanyom elmondta, hogy egyik színdarabjukkal sem elégedett. Az elsőnél túl álmosak, a másodiknál túl halkak, a harmadiknál pedig már túl fáradtak. Mint mondta, sosem lehet 100%-osan teljesíteni, még egy színész csemetének sem. És hogy szeretne-e nagykorában is színész lenni, arra a következőt válaszolta: - Nos, erről fogalmam sincs.